Erdogan és a Nobel-békedíj

2017. július 17. 20:11
Bíró Béla
Maszol

A török elnök korántsem olyan erős, mint amilyennek mutatja magát. Hatalmát csupán diktatórikus eszközökkel lehet képes hosszabb távon is fenntartani.

„Az úgynevezett Hizmet-mozgalom, melyet Gülen kezdeményezett, Karocogun megfogalmazásában két fontos célt követ. Az egyik a muszlim misztikusok szellemében megfogalmazott kiállás a világbékéért, a toleranciáért, az egyetemes emberi értékekért, az iszlám és a demokrácia összebékítéséért, a férfi-nő egyenjogúságért, a Korán korszerű értelmezéséért. A másik ennek az iszlám-értelmezésnek a közösségen belüli népszerűsítése.

Nem az árulókkal van baja tehát Erdogannak, hanem ezzel a hatalmát tényleg megingatni képes iszlám-felfogással. Az elnök alkotmányos jogköreit kiterjesztő népszavazáson ugyanis Erdogan éppen csak megszerezte a többséget. A török elnök korántsem olyan erős, mint amilyennek mutatja magát. Hatalmát csupán diktatórikus eszközökkel lehet képes hosszabb távon is fenntartani. Titkosszolgálata nem csak Törökországban, hanem Európa-szerte, még Németországban is megfigyeli és sakkban tartja ellenzékét.

Azok a török állampolgárok például, akik német állampolgárságért folyamodtak, a Németországban megrendezett népszavazáson sem vehettek részt, mert ismertté vált, hogy az ellenzékiként számon tartott törököktől a külügyi kirendeltségek visszavonják a török okmányokat, s ezek hiányában már a német állampolgárságot sem nyerhetik el.

De az sem kevésbé megdöbbentő, hogy a nyugati sajtó a magyar és a lengyel demokráciát a fentiek ellenére is a törökkel helyezi azonos szintre.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/114835