Engedetlenül

2017. július 13. 08:28

Gajdics Ottó
Magyar Idők

A baj csak az, hogy a felelőtlen uszítás követőkre talál, és egyre több gittegylet gondolja úgy, jó buli a törvények semmibevétele.

„Jó volna persze megérteni, hogy mi a megbélyegzés annak feltüntetésében, hogy valaki külföldi zsoldon él, ha azon él. A Helsinki Bizottság, a TASZ és hasonló szervezetek saját maguk érveltek a törvény ellen azzal, hogy ők eddig is jelezték a gazdálkodásukról szóló jelentésekben, honnan származtak a bevételeik. Akkor viszont még inkább érthetetlen, mi lehetetleníti el a munkájukat az új szabályozás életbeléptével. Miért tartják szégyenletesnek a bevallását olyasminek, amire egyébként büszkék? Naivitás lenne persze komolyan venni rikácsolásukat, nincs őbennük semmilyen szégyenérzet. A megbélyegzés jó szó. Onnan már csak egyetlen lépés az antiszemitizmus, a fasiszta és a náci módszerek felemlegetése, ezzel pedig jól el lehet terelni a szót a dolgok lényegéről. Ja, hogy ez maga a megbélyegzés?

Szerintük felvilágosulatlan ostoba, aki nem gondolja úgy, hogy nekik szabad, sőt, teljesen természetes azt művelni, amivel – bármiféle ok nélkül – ők vádolják ellenfelüket. Régi bolsevik trükk ez is, unásig ismert errefelé. A baj csak az, hogy a felelőtlen uszítás követőkre talál, és egyre több gittegylet gondolja úgy, jó buli a törvények semmibevétele. Nincs benne semmiféle fenyegetés, ha megállapítjuk, keserves lesz az ébredés a forradalmi álmodozásból.

A magyar nép ugyanis jól láthatóan nem vevő arra, hogy azt tartsa csak demokráciának, ha a balliberálisok vannak hatalmon. Nem kér abból sem, hogy a többségi elvet a sutba akarja vágni és populistának minősíti egy kisebbség, pusztán azért, mert kevesebben lettek. De a masszívan összetartó nemzeti érzelmű többségnek a jogállam sem csak addig fontos, amíg a senkiházi globalistáknak érdeke fűződik hozzá.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/114653