A Brexit nem pusztán gazdasági kérdés volt

2017. június 25. 14:33

Egedy Gergely
Kommentár

A Brexit-döntést nem érdemes, mert nem is lehet pusztán a gazdasági racionalitás szemszögéből megközelíteni; a kilépéspárti voksokban a kulturális tényezők szerepét is látnunk kell.

„»Ki – a világba!« – egyszerű magyar fordításban ezt a címet adta a népszavazás előtt közzétett szerkesztőségi állásfoglalásának a világ legrégebbi, 1828 óta folyamatosan megjelenő hetilapja; a konzervatív The Spectator az Európai Unióból való kilépésre buzdította olvasóit. Az Európával szembeállított »világ«, noha a cikk ennek a kibontásába nem bocsátkozik bele, elsősorban a tágabban értelmezett »Anglo-Amerikára« vonatkozott, amely három évszázada kulcsszerepet játszik a brit politikai gondolkodásban. Valószínűleg erre utalt Theresa May miniszterelnök is pártja októberi birminghami konferenciáján, amikor »igazán globális Nagy-Britanniáról« (»a truly global Britain«) beszélt. A brit konzervatív diskurzusban a »globális pozíció« nemcsak az Európánál tágabb horizontot, hanem, kimondatlanul, a kontinens háttérbe szorítását is jelenti – s egy másfajta orientáció választását. Igaza van mindazoknak, akik a népszavazás óta eltelt hónapokban azt hangsúlyozták – a jeles filozófushoz, a Budapesten is vendégeskedett Roger Scrutonhoz hasonlóan –, hogy a Brexit-döntést nem érdemes, mert nem is lehet pusztán a gazdasági racionalitás szemszögéből megközelíteni; a kilépéspárti voksokban a kulturális tényezők szerepét is látnunk kell.

Némi sarkítással fogalmazva: Nagy-Britannia birodalmának elveszítése óta nem tudja eldönteni, hogy sorsát az angolszász világhoz vagy Európához kapcsolja-e. Amerika és Európa között vívódik, ahogy ezt a neves politológus, Andrew Gamble egyik munkájá- nak a címében is hangsúlyozta. Ez a vívódás természetesen a brit politikára is rányomta a bélyegét, azt igen élesen megosztva – s igen gyakran nem is a hagyományos a pártlojalitások mentén. A népszavazással foglalkozó hazai elemzések, érthető módon, a brit–európai kapcsolatokra fordították a figyelmüket, és nemigen tértek ki arra, hogy a megygyőződéses »euroszkeptikusok« számottevő részének a világképében az EU-val szemben létezik egy alternatíva is: »Anglo-Amerika«. (Hogy ez mennyiben valóságos közösség, s mennyiben fiktív, az egy másik – s könnyen nem is megfelelhető – kérdés.)” 

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/113644