Ha két hazafi találkozik…
…az bizony tragikomikus. Világpolitikailag is. A festett hajú, meg a köpcös.
A kiváró túlélők még most sem értik, ha Botka feladja, vagy sarokba szorítják, azzal a párt agóniája folytatódik.
„Botkát lehet szeretni vagy nem szeretni, de ígérete, amit színre lépésétől hangoztat, amivel pártjának kongresszusa kormányfő-jelöltnek fogadta el, s amit oly sokszor kíméletlen emócióval érvényesített eddig kifelé, majdnem bizonyosan az egyetlen járható út a szocialisták számára. Egy új baloldali politika jegyében a pártnak meg kell szabadulnia a múlt még most, annyi év után is rávetülő árnyaitól.
Akadályokkal teli út ez, ha komolyan gondolja, mert a párt saját árnyairól is szó van. Botkának ezekkel kell szembeszállnia. Kedden alighanem ennek első lépése történt meg. Akkor is, ha ez csak annyiban érzékelhető, kikkel nem akar, és kikkel akar együtt dolgozni. A kormányfő-jelölt újabb frontot nyitott. Lehet találgatni, tudta-e, mi történik mögötte, vagy figyelmeztették, netán később horgadt fel – ez csak annyiban nem mindegy, hogy a párt, hét ellenzéki év után, korántsem működik fegyelmezetten, többen pedig nem érzékelték, hogy kelepcébe sétálnak.
Botka kedden sokak szerint nem ért el mást, mint gyarapította párton belüli ellenségei számát. Valóban akadhatnak, akik már várják a pillanatot, amikor visszaüthetnek, mondjuk, ha még sokáig stagnál a párt népszerűsége. Egy azonban biztos: az emelkedést nem alkukkal lehet elérni. A kiváró túlélők még most sem értik, ha Botka feladja, vagy sarokba szorítják, azzal a párt agóniája folytatódik. A kormányfőjelölt kedden jókora veszélyt hárított el, s nem jelentéktelen belső konfliktust gerjesztett. Azt mondják, az MSZP-ben legalább három párt van. Botka 2018-ra talán megpróbál egyet csinálni belőle. Az erő most vele van, rajta és a párt józanságán, életösztönén múlik, hogy meddig.”