Az elveszett apák nyomában

2017. június 19. 16:01

Hodász András
777

Néhány hónappal ezelőtt hittanórát tartottam valamelyik iskolában, ahol Isten szeretetéről beszéltem, és a klasszikus példát hoztam: „Isten úgy szeret téged, mint az édesapád.” Aztán körbenéztem az osztályban, és rájöttem, hogy alig van gyermek, akinek ez a mondat pozitív érzelmeket hoz elő.

„Valamikor a 20. század második felében a társadalom mintha kollektíve elutasította volna az erkölcsi törvények jórészét, mint az értelmetlen elnyomás, a szeretet nélküli tekintély, tehát a rosszul megélt apai világ szimbólumait. Mára az apák sokszor hiányoznak a családokból (ennek természetesen sok – egymástól független oka is van – vagy mert megtört a család egysége válás vagy halálozás következtében, vagy mert sokat kell dolgoznia, sőt sokan – miután hiányzott az apjuk – nem érzik magukat alkalmasnak az apai szerepre), de hiányoznak az oktatásból és az élet számtalan más területéről is. Nélkülözzük a bölcsességüket és az iránymutatásukat.

Nem véletlen, hogy a nyugati társadalom krízisen megy keresztül: a hit, az értékek és a tekintély krízisén. Ezeket ugyanis apáinktól kapjuk.

Szokták mondani, hogy »anya csak egy van«, de az igazság az, hogy apa is csak egy van. Ki ez az apa az életünkben?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/113273