A közép Európája – Helmut Kohl emlékére

2017. június 16. 20:28

Helmut Kohl a mi nemzedékeink Németország-képének jelentős alakja volt. Egy olyan joviális, jóléti, stabil, tüchtig, kiszámítható Németországé, amilyen hazát sokan, kicsiben mi és felmenőink is, mindig is akartunk.

Nekünk, a nyolcvanas-kilencvenes években felnőtt és szocializálódott nemzedéknek – és persze felmenőink nemzedékeinek is – volt egy mintaországa: az NSZK. A történelmi német orientációnk e kései megnyilvánulásában a késő Kádár-kor és a rendszerváltozás utáni zűrös évek mintaországa volt Nyugat-Németország: jog és rend, jólét és kényelem, szabadság és felelősség egyesült a német szociális piacgazdaságban (vagy legalábbis annak hozzánk is eljutó ideájában).

Helmut Kohl ennek a kontinentális mintaországként szolgáló Nyugat-Németországnak volt a kancellárja – egészen addig, amíg a kancellársága alatt, nem kis részben ténylegesen a saját hazai és nemzetközi politikai tevékenysége nyomán pillanatok alatt és békésen (!) újraegyesült Németország.

Azzal, hogy ennek a pillanatnak – és az ezt megelőző és követő, hosszú nyolc-nyolc évnek ő volt a biztos kézzel kormányzó kancellárja –,

egészen bizonyosan Németország történelmi személyiségei közé kerül Helmut Kohl.

Sőt, az utóbbi évszázad jobbára tragikus európai történelmének is az egyik jelentős, pozitív személyisége Kohl, aki személyes munkásságával hozzájárult saját hazája és Európa egységesüléséhez, a kelet-közép-európai kommunizmus gyors bukásához, az új, szabad rend kibontakozásához.

Helmut Kohl ugyan nem volt gáncs nélküli lovag, hibátlan politikus, de így is négyszer választották meg kancellárnak, és mindenképp a mi nemzedékeink Németország-képének kihagyhatatlan eleme volt ő. Egy olyan joviális, jóléti, stabil, tüchtig, kiszámítható Németországé, amilyen hazát sokan, kicsiben mi és felmenőink is, mindig is akartunk.

Ennek a stabil, megbízható jóléti államiságnak, a közép Európájának mára szerte a nyugati világban leáldozott.

Kohl halálával nem csak egy politikustól, de ezzel egy időben több évtizednyi, egyre hiábavalóbb közös álomképünktől is búcsúznunk kell lassan.

Új idők várnak ránk és egész Európára: egyre messzebb kerülünk a kontinensnek évtizedekig példát mutató szociális jóléti, szabadságot, biztonságot és felelősséget kiegyensúlyozottan biztosító és elváró állam- és társadalommodelltől.

Viszontlátásra, Herr Kohl!

Viszlát, valamikor a remélt jövőben, te kiszámítható, békés, kiegyensúlyozott Európa.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/113202