Futurisztikus retro

Bezár az épp 40 éves Planetárium, nosztalgiázzon velünk!

2017. június 18. 07:12

Mivel június 18-ával jó időre bezár a népligeti Planetárium, ahol sok budapesti iskolás ismerkedett a nyolcanas-kilencvenes években, de még ma is a Naprendszer, a bolygók, a csillagok és a Föld titkaival, két előadást is megnéztünk az intézményben. Nosztalgiatúra.

„A Napocska Halász Judit művésznő hangján szól a gyerekekhez és bemutatja távoli testvéreit a csillagokat, gyermekeit a bolygókat és unokáit a holdakat” – szól a budapesti Népligetben található Planetárium egyik, évtizedek óta vetített gyermekprogramjának leírása. Talán a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elejéről vannak róla emlékeink, ahogy elgémberedett nyakkal bámuljuk a kupola bensejébe vetített, lenyűgüző előadást, miközben néha vetünk egy pillantást a terem közepén működő, furcsa gépre is. 

Most újra felkerestük a Planetáriumot, hogy megnézzük valamelyik műsorát, mivel az épp 40 éves intézmény bezár, a tetőszigetelési munkák idejének elvégzésére. Hogy ez pontosan mennyi időt vesz igénybe, azt nem tudtuk kideríteni. Felnőttünk, Halász Judit meséje helyett nagyobbaknak szóló műsort választunk, pedig a Süni és a csillagok is csábító, de végül a a 3D-s A világűr meghódítása és a csillagképeket, csillagokkal kapcsolatos mondákat bemutató Égiekkel játszó földi lelemény mellett döntünk. Leszállunk a Népligetnél a metróról, és nem torony, hanem kupola iránt megyünk, a fák közül felsejlik már a kör alakú épület. Kis korunkban úgy tűnt, mintha a Planetárium egy sűrű erdő közepén lenne, amit alig lehet megtalálni, hát most kiderül, hogy a park sarkán van.

Szerda délelőtt még épp vannak jegyek a maradék előadásokra szombatig. Lehet kártyával is fizetni, a jegyár csak 1500 forint per felnőtt, magamban körülbelül háromezerre tippeltem volna. A Pink Floyd-, Mike Oldfiel-, Ledzep- és AC/DC-lézershowkról lemaradtam az előző tíz évben, pedig mennyit szemeztem velük. A biztonsági őr, a jegyeladó és a jegyszedő is nagyon kedves, sehol az átkos évtizedek házmesterkedő, a látogatót, fizetővendéget, vevőt ellenségnek tekintő attitűdje, meg is lepődöm, mivel az előző napokban nosztalgiát egyáltalán nem kiváltó, modern műszaki boltokban találkoztam többször is ügyfelet ledorongoló ügyfélszolgálattal. 

Épp diákműsort vetítenek, rengeteg, a vakációt váró iskolás ácsorog a bejáratnál. Körbemegyek a kupolát, szóval nézőteret körbevevő előtéren (rájövök, hogy mennyire rímel ez a népligeti metrómegálló körfolyosójára), s nézegetem a kiskorom óta változatlan, hátulról megvilágított bolygóképeket, valamint a vitrinek üvegjei mögött az űrhajómaketteket. Büszkén mutogattam volna őket az iskolaudvaron, ha nekem is lett volna ilyen, de még felnőttként is szívesen kitenném a polcra őket. 

A Planetárium épülete erősen a hetvenes-nyolcvanas évek stílusát hozza, nemhiába, a hetvenes évek közepén épült, tervezője Lux László, az ötvenes évek meghatározó építésze. Az épület hangulata kicsit dohos, de van benne potenciál, bőven lehetne vele mit kezdeni, tágas kerengője például sok lehetőséget rejtene. 

A magyarországi planetárium létesítésének ötletét először az 1920-as években vetette fel Tass Antal, a Svábhegyi Csillagvizsgáló igazgatója. Az első hazai planetárium-műszer beszerzését Kulin György csillagász szorgalmazta, aki az 1940-es évek elején a Honvédelmi Minisztériumnál kijárta, hogy vásároljanak egy UNIVERSAL-II típusú planetárium-műszert a német Carl Zeiss AG-tól. A műszer 1944-ben érkezett az országba, de hamarosan nyoma veszett a háborúban. Később Kulin György újra próbálkozott és kezdeményezte egy planetárium létrehozását. Ennek eredményeként érkezett a Budapesti Nemzetközi Vásárra (BNV) a Zeiss művek ZKP-1 típusú planetárium-műszere, mellyel 1961-től a Vidám Parkban hét éven át tartottak bemutatókat. Az egy-csillaggömbös kisplanetárium-műszert 1975-től a Pécsi TIT Stúdióban működtették. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) 1966-ban megrendelt a jénai Zeiss művektől egy korszerű kétgömbös projekciós planetáriumot (UNIVERSAL-VI típusú planetárium-készülék, mely 1969-ben érkezett meg, de akkor még nem volt alkalmas hely a felállítására. A Planetárium új épületének helyszíneként az elmúlt két évtized folyamán felmerült a Margit-sziget és a Gellért-hegy, de mivel ezekre nem kapott a Társulat építési engedélyt, 1971-ben a Népliget mellett döntöttek, ahol 1975-ben kezdődött meg az építkezés Lux László és Tömöry Tamás tervei alapján, melyek 1972-1973-ban készültek. Az alapkőletételre 1975. május 28-án került sor. A TIT Budapesti Planetárium épületét 1977. augusztus 17-én adták át, az első csillagászati műsort augusztus 20-án mutatták be. Az épület pontosan félgömb alakú kupolája 23 méter átmérőjű, alapterülete közel 1000 négyzetméter. Nézőtere 400 személy, elő- és kiállítási csarnoka 500 személy befogadására alkalmas. (Wikipédia)

Az igazgatónő, egyben a TIT igazgatója, Pirót Eszter sajnos nem kíván nyilatkozni, pedig az ideiglenes bezárás részletesebb okairól, a jövőre vonatkozó tervekről kérdeznénk, illetve arról, hogy szeretnének-e újat venni a Wikipédia szerint épp élettartama végét járó vetítőgép helyett. Így be kell érnünk igazgatói nyilatkozat nélkül.

A csütörtöki műsor kicsit csalódás, a 3D-s műsor nem tölti ki a kupolát, annak csak egy részére vetítik, persze jófopa a 3D, és a világűr meghódításának történetéből kimaradnak olyan apróbb részletek, mint a sikertelen, emberéleteket követelő rakétafellövések. Az előző napi gyermektömeggel szemben csak páran vagyunk. A klasszikus űrzene, Vangelis és Jean Michel Jarre Oxygene-je dominál. Kicsit olyan a film hangulata, mint az egykori Delta tudományos ismeretterjesztő sorozaté. 

A csütörtöki előadás viszont, az Égiekkel játszó földi lelemény kárpótol, kasszikus planetáriumos módon az egész kupolát betölti, koromsötét van, és felettünk terpeszkedik a csillagos ég. A csillagokról szóló történetekről mesélnek a narrátorok, görög csillagképek mondáiról, magyar, csillagokkal kapcsolatos népi mesékről, például hogy a Tejútnak is nevezett sáv úgy jött létre, hogy Szent Péter elpotyogtatta a szalmát. 

Két előadásnyi Planetáriumozás talán bepótoltuk az előző évtizedek lemadarását a magunk részéről, de megállapítjuk, hogy ugyan az intézmény nagyjából lépést tartott a korral, kis fantáziával hiper-szuper, futurista, nagyon menő égszínházat lehetne belőle csinálni. A tematika adott, csak el kell ereszteni a képzeletünket és némi forrást találni rá. Egy fejlesztést megérne, és talán a fővárosba látogató külföldiek is özönlenének ide.

(A képek a szerző felvételei.)

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/113047