Nyugat és Kelet „másságáról”

2017. március 24. 09:09

Mi folyton a szétesésünk különféle stációiban élünk, a nyugatiak pedig – a mostani időkig – egységük különböző fázisaiban.

2017. március 24. 09:09
Csizmadia Ervin
Mandiner

Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása

 

Ivan Krastev, a nemzetközi hírű bolgár politológus How to avoid Europe’ disintegration című írásában elmeséli, hogy a korábbi európai bizottsági elnök, Barroso egy alkalommal megkérte őt, mondjon véleményt arról, mit kellene tennie az Európai Uniónak a 2008-as válság idején, azaz hogyan lehetne javítani az európai integrációt. Krastev azt mondta Barrosónak, hogy ő bizony nem sok mindent tud javasolni, lévén nem integráció-specialista. Ám – hiszen ő kelet-közép-európai – annál nagyobb szakértője a dezintegrációnak. „Egy olyan projektet tudok vállalni, amely a szétesés logikájáról szól.”

Nos, igen. A mi kelet-közép-európai kultúránk valóban ezen a ponton különbözik a leginkább a nyugatitól. Mi folyton folyvást szétesésünk különféle stációiban élünk, ők pedig (legalábbis a mostani időkig) egységük különböző fázisaiban.

Nagyon leegyszerűsítve ez a fő különbség Nyugat- és Kelet-Közép-Európa között.

*

Az persze egy következő kérdés, hogy vajon miért olyan kevés egymásra hatás történt a két régió között a csatlakozási folyamat elmúlt évtizedeiben. Nagyjából két végletben mozog Európa e két történelmi régiójának „történelmi” szimbiózisa az 1990-es évek végétől.

A nyugati értelmezési kód az, hogy a keletiek örüljenek, hogy csatlakozhattak, csapják össze a bokájukat s lehetőség szerint mind teljesebb módon koppintsák le azt, amit a Nyugat tud és kínál. A keletiek értelmezési kódja ezzel szemben (lásd a visegrádi négyeket elsősorban), hogy a Nyugat nem hajlandó kellő mértékben tiszteletben tartani a keletek értékeit, tehát a Keletnek – bizonyos értelemben – „lázadnia” kell ez ellen.

Nem kell nagyon ragozni, hogy egyik véglet sem túl szerencsés, noha tökéletesen feltételezik és kiegészítik egymást. A nyugati, fejlett uniós tagországok nem értik, a keletiek miért nem hozsannáznak; a keletiek pedig nem értik, miért is kéne hozsannázniuk. Hát, nem is teszik, sokkal inkább kritikusak.

Sőt, Orbán Viktor egyenesen az EU megújítójának szerepére tör.

Pedig amit Krastev felvetett Barrosonak, az kiterjesztve is értelmezhető lenne. Valami olyasmiről van szó, hogy bár egy szövetségi rendszerben és egy közösségben vagyunk, de mégsem ugyanazt tudjuk. Nyugat-Európa más történelmet élt meg, mint a mi régiónk, ezért – a maga szempontjából joggal – kéri számon a nyugati típusú liberális demokráciát. Ahhoz persze, hogy ezt megtegye, épp ezek a mély történelmi tapasztalatok kellenek. Például arról, hogy a fejlődés létrehozza az elitek, majd pedig a nemzetek, utána pedig a nemzetállamok feletti integrációt. Logikus ez a lépcsőzetes folyamat? A nyugati fejlődést figyelve: teljesen.

Ámde Kelet-Közép-Európa egy egészen más történelmet élt. Abban az elitek közötti integráció, megbékélés már a történelemben sem igen volt jelen, s így maradt ez napjainkig. Nemzetállamok között? Amikor Magyarország nemzetállam lett, 1919 után, meglehetősen ellenséges nemzetállami környezet vette körül, s mesebeszéd, hogy az államszocializmus idején a KGST valamilyen összeharmonizáló nemzetállami környezet lett volna. Valami ilyesmire gondolhat Krastev, amikor magát a dezintegráció specialistájának nevezi. Naná: a látszat-közösségiség lebontásának temérdek példáját élhettük mi meg. Ebből persze nem következik, hogy ha belekerülünk egy nyugati típusú integrációs környezetbe, abban azonnal élni is tudunk.

Sajnos, nem következik.

*

Ráadásul maga a Nyugat is temérdek válságjelenséggel küszködik Barroso óta, folyamatosan. Ezekre a nyugati mag-országok (pláne Kelet-Közép-Európa irányában) egyre ingerültebben reagálnak. Valljuk be, iszapbirkózás zajlik a két régió között. Ahelyett, hogy ezek ketten közelebb kerültek volna egymáshoz, éppenséggel távolodtak.

Az újraközeledéshez a „Krastev-modell” ajánlható. A kelet-közép-európai országok mást tudnak, mint a nyugatiak.

Eljött tehát az országok és régiók közötti „másságok” értelmezésének ideje. Ez nehezebb lesz, mint a demokrácia szerencsésen sikerült bevezetése. Demokráciát építeni könnyebb, mint szembesülni az újonnan létrejött demokráciák történelmi „másságával”. Nem jó út, ha a két régió kiélezi ellentéteit; célszerűbb a másságukkal való számvetés. Ez lehet ugyanis az EU jövőbeli megerősödésének záloga.

Kapcsolódó cikkek

Összesen 28 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
illesl
2017. március 25. 15:12
Nem provokáció az egész? Az Európai Birodalom (A németek IV. Birodalma) haldoklik. Az agónia több sebességű, a Nyugat már a nekrózis jeleit mutatja, a keleti rész még csak degenerálódik, degradálódik. Karácsonyfa helyett zöld üvegdobozok, a keresztet eltávolító svéd leszbikus evangélikus püspöknő, a harmadik nemet bevezető svéd nyelv, stázianyú, Conchita Wurst, a muszlimokat a plebániákra begyűjteni akaró Luci-Feri (Ferenc, a pápa), de dekadens, múltba süllyedő világ utolsó rugódozásai. Pár év, és a behívott fiatal muszlim katonák leöldösik a férfiakat, a nőkkel gyermekeket nemzenek és 50 év, és egy pár rom jelzik az egykori kereszténység nyomait. Keleteurópa jövője a világhatalmaktól függ. Mindenesetre a keresztény nagyhatalom Oroszország és a muszlim világ ütköző zónái lesznek.
zolizolizoltan
2017. március 25. 06:08
Öntököndöfött cikket írt Csizmadia Ervin. Ez a cikk méltatlan az előző írásaihoz. Méltatlanul leszűkíti Közép-Kelet Európára a szerző Európa szegregálódásának folyamatát. Az euró-övezetben Dél-Európa legalább annyira szenved a német gazdasági hegemóniától, mint mi itt Közép-Európában. A németek mereven ragaszkodtak eddig a Dél- és Kelet-Európa nemzeti gazdaságait kiüresítő stratégiájához, most pedig meglehetősen fenyegetőleg azt tervezik, hogy kizárják szinte az egész Európát a mag-európai elképzelésükben és beindult a "többsebességes Európa" témájú mantrájuk. A német magatartás oka? Egyedül a németek nem akarnak befizetni a közös büdzsébe a GDP 1%-nál többet. Európa integrációjához pedig minden ország GDP-jének 20%-ra lenne szükség (ennyit tesznek be USA-ban a szövetségi államok a közös költségvetésbe) A hagyományos német fukarság veri szét Európát. Ne kenjük rá a volt szocialista országokra. De a görögökre, olaszokra, spanyolokra, portugálokra, sőt a franciákra se kenjük rá a németek ősi hibáját.
zakar zoltán béla
2017. március 24. 19:40
Bősz Anett Kovács Andrea minden szavát kifogatja! És: "Kérem itt ne szakítson félbe..." Anettka Kedves, próbálja meg ezt a mondatot Rónai/y-Olga-Antónia esetében kérni...És Bősz beszél-beszél és beszél-beszélhet...szét mindent!!!-Echo
Phötön
2017. március 24. 19:14
A kék mezőben ülő madarak láthatóak, a vörös mezőben nyársraszúrtak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik