Kaliforniai álmodozók

2017. február 28. 00:04

Messzire vezet az Egyesült Államokból való kilépés gondolata. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a Konföderáció milyen precedenssel szolgál az Európai Unió számára, főleg a brexit után.

2017. február 28. 00:04
Szilvay Gergely
MNO

„Az 1861–65 között vívott véres háborúról általában annyit tudunk, hogy a felvilágosult északiak Lincoln elnök vezetésével a háború során felszámolták a sötét Dél embertelen intézményét, a rabszolgaságot. A déliek jelentős részének interpretációja azonban ettől radikálisan eltér: anélkül, hogy védenék a rabszolgaságot, azt állítják, a déli államoknak a »states’ rigths« jegyében mint szuverén országoknak joguk volt a kilépéshez. Megint mások persze igyekeznek rámutatni: a »states’ rigths« csak fedőideológia volt a rabszolgaság fenntartásához. És hát valóban furcsán hangzik, hogy a déliek a saját (agrárius-ültetvényes-rabszolgatartó) életmódjuk szabadsága jegyében harcoltak, miközben másoktól megtagadták ezt a szabadságot. De ők azt mondják: a rabszolgaság előbb-utóbb háború nélkül is megszűnt volna. (...)

Nagyon érdekes, hogy a Konföderáció egykori tagállamaiban mennyi rejtett emlékmű és múzeum emlékeztet a »veszett ügyre«, emellett vannak »hagyományőrző« szervezetek is, mint a Konföderáció Fiai, a Konföderáció Leányai és hasonlók. Az egykori fővárosban, Richmondban pedig monumentális szobrok állítanak emléket Jefferson Davisnek, a Konföderáció elnökének és Robert E. Lee tábornoknak, a déli csapatok vezérének. Mégiscsak furcsán mutatna, ha (elterjed olvasatban) egy olyan ügy védelmezői, amit itthon államellenes szervezkedésnek, lázadásnak tartanánk, egy sugárúton állnának sorfalat. Persze a történészek örökké vitatkozni fognak azon, kinek mihez volt joga akkoriban, kiléphetett-e néhány tagállam a még mindig formálódó Egyesült Államokból vagy sem.

Másképp mutat mindez akkor, ha Kaliforniának 2017-ben joga van kilépni a föderációból. Ez esetben Davis és Lee Konföderációjának kétségkívül joga volt távozni az unióból, akkor pedig nem ők a lázadók, hanem Abraham Lincoln elnök és Ulysses Grant tábornok (később ugyancsak elnök) az agresszorok, akik jogtalanul támadtak meg egy másik szövetségi államot, amelyet szuverén tagállamok alkottak. Még akkor is, ha az a szuverén szövetségi állam épp akkor lépett ki az Egyesült Államokból. Ez esetben nem nevezhető furcsának Davis és Lee szobra Richmondban, ahogy ma nem furcsa Lincoln mauzóleuma sem Washingtonban. Ellenben a polgárháború szuverén államok közti háború volt, amit nem feltétlenül egy nemes ügyért, hanem egy szabad ország ellen vívtak. Félelmetes belegondolni mindebbe annak fényében, hogy Lee tábornok még 1865-ben amnesztiáért folyamodott, azt azonban csak 1975-ben, posztumusz kapta meg a Szenátustól és Gerald Ford elnöktől.

Messzire vezet tehát az Egyesült Államokból való kilépés gondolata. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a Konföderáció milyen precedenssel szolgál az Európai Unió számára, főleg a brexit után. De ez már egy másik történet.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
szemlelo
2017. február 28. 11:21
Nálunk egyáltalán nem ismert az a tény, hogy az északi állomk között is voltak olyanok, ahol engedélyezték a rabszolga tartást. Csak ez nem illeszkedik a képbe...
jött a csősz és mindenkit hazazavart
2017. február 28. 07:44
észak be akarta vezetni a védővámot, hogy piacot teremtsen az importtal szemben drága északi iparcikkeknek. a déli monokultúrás nagybirtokoknak ez nem kellett, ők a szabadkereskedelmet támogatták a protekcionizmussal szemben. a rabszolgatartás ügye annyiban merült fel, hogy a belépő államokat egy korábbi megállapodás szerint kettesével vették fel: egy rabszolgatartót és egy nem rabszolgatartót. ezt észak felrúgta, ezért szakadtak ki a déli államok. az agresszor észak volt. lincoln maga is szoros kapcsolatban állt az abolicionistákkal. ők voltak a mai momo:)
smarton
2017. február 28. 07:07
A négerek egyenjogúsítása azért még váratott az 1960-as évekig...
bolá
2017. február 28. 06:15
A rabszolgaság kérdése csak fedősztori – hollywoodi előgyakorlat. Sok-sok pénzről volt szó! Akkoriban a központi kormányzatok legfőbb bevételei a vámokból (nem volt még áfa, szja) – importból és exportból! egyaránt – származott. Márpedig külkereskedelmet a déli államok folytattak: mezőgazdasági terméket exportáltak, és szerettek volna jó minőségi angol iparcikket importálni, így ők fizették a központi kormányzat költségeinek 75%-át. És ebből lett elegük. A föderáció és a konföderáció közötti egy szótagnyi különbség óriási pénzt jelentett. Konföderáció esetén ők rendelkeznek a vámok felett, nem fizetnek annyit a központnak!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik