Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2017. február 17. 08:58

Nem értem, hogy amikor agresszióval vádolják Oroszországot, miért nem tették ugyanezt az elmúlt negyedszázadban az USA-val kapcsolatban. Ez ugyanis a demokrácia terjesztésének örve alatt országok tucatjait verte szét, továbbá százezrek haláláért, milliók földönfutóvá tételéért felelős.

„Hetek óta döbbentem olvasom liberális ismerőseimnek az amerikai választások számukra kedvezőtlen eredménye miatti dühödt kommentjeit.

1.) Nem értem, hogy miért épp ők azok, akik most azt bizonygatják: maga a csőd az amerikai választási, sőt az eddig agyonistenített biztonsági rendszer. Eközben nem érzékelik, milyen nevetségesek, amikor isteni képességekkel ruházzák fel Vlagyimir Putyint, az orosz elnököt, aki szerintük egyszerre képes formálni az USA és lényegében az Európai Unió valamennyi országának belpolitikai életet, befolyásolni választók százmillióinak akaratát, ahelyett, hogy elgondolkoznának azon, mi az oka a tömegek most tapasztalható, csendes lázadásának.

2.) Nem értem, miként képzelik azt, hogy Oroszország háborút akarna viselni a NATO ellen. Oroszország GDP-je ugyanis meglehetősen szerény. Különösen az a G-akárhány ország gazdasági teljesítményéhez mérten. Bármennyit is költ katonai fejlesztésekre Moszkva, hol van ez a NATO-étól, azon belül is az Egyesült Államokétól, amelynek katonai költségvetése nagyobb, mint a világ összes katonai ráfordításainak fele.

3.) Nem értem, hogy amikor agresszióval vádolják Oroszországot, miért nem tették ugyanezt az elmúlt negyedszázadban az USA-val kapcsolatban. Ez ugyanis a demokrácia terjesztésének örve alatt országok tucatjait verte szét, továbbá százezrek haláláért, milliók földönfutóvá tételéért felelős. Egyébként a szövetség tagjaként olykor Magyarország tevőleges, vagy hallgatólagos támogatásával. És hogy van az, hogy nem érzékeljük, milyen veszélybe kerültünk azzal, hogy – felrúgva a korábbi ígéreteket, megállapodásokat – a NATO, valójában az USA hadereje, ma már az orosz határok közelében gyakorlatozik, építi ki rakétabázisait, hadtápvonalait? Miért nem látjuk, hogy ezzel az első csapások célpontjai lettünk egy olyan nyomulásban, amelynek fő célja a kilencvenes évek hasonló kísérletének kudarca után az oroszországi erőforrások megszerzése nyilvánvalóan oly módon, hogy destabilizálják az országot. Ezzel az erőforrásokat könnyen multinacionális cégeknek lehetne átjátszani.”

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/109025


Összesen 42 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Ha gazdag lennék, rögtön bölcs lennék ...ha elég erős vagyok, igazam van.


Nem akar háborút senki, de a multinacionális pénzügyi elit érzékelve a világpiac és a profit szűkülését, minden áron új piacokat és erőforrásokat akar szerezni. Az amerikai kormányzatok és a nagy európai államok is támogatják ezt a törekvést. Először a muszlim társadalmakra vetették ki a hálójukat, ebbe azonban úgy tűnik, beletört a bicskájuk, mert történelmi és szociológiai ismeretek szempontjából teljesen analfabéták. Most az egykori orosz birodalom levált részei a kolonizáció/globalizáció fő célpontjai. Az ukrajnai sikerélmény még az orosz piac megszerzését is elérhetőnek mutatja számukra. Úgy gondolják, ehhez csak Putyinnal kell leszámolniuk és megnyílik az eldorádó. A történelmi és társadalmi ismeretekkel természetesen most sem bíbelődnek.

Kabai nagyjából jól látja az orosz politika stratégiáját, azt, hogy a háborús ízű globalista propagandával szemben Oroszország valójában csak védekezik. Védi az érdekeit a Krímben, Kelet-Ukrajnában és Szíriában is. Sehol új érdekhálókat nem épít, a Nyugatot nem fenyegeti, inkább kelet felé tapogatózik.

Ugyanakkor nem világos, ennek tudatában miért bratyizik Kabai a globalista liberálisokkal, miért támadja veszett kutyaként a reálpolitikát folytató kormányt, az pedig végképp érthetetlen, mit akar a NATO- és EU-tag, világpolitikai szempontból elhanyagolható méretű Magyarország kormányától a "háború" ügyében. Ha lenne háború, az első csapások bennünket érnének és mi lennénk a legfőbb kárvallottjai. Valóban. És?

Létezik mozgástér és alternatíva számunkra? Nem. Ahogy a világháborúk során sem volt. Ami lehetséges, azt a kormány megteszi, a NATO országok és Oroszország kiélezett viszonyának árnyékában is megpróbál valamilyen kiszámítható kapcsolatot ápolni Oroszországgal. Még a legközelebbi partnerei, a lengyelek sem támogatják ebben. Mit akar még Kabai és főleg mit akarna azoktól akiknek itthon a fenekében van?

Nem azért kérdezem, mintha ennek a Kabai nevű embernek az álláspontja tényező lenne, hanem csak azért, mert úgy általában a véleményünknek racionálisan kellene összeállnia. És itt racionalitásnak nyomát sem látom. Itt sem. Márpedig a racionalitásra törekvéssel tartozunk magunknak és az utódainknak.


Tudom, hogy istenkáromlás, de nem lehetne, hogy csak úgy simán kilépjünk a NATO-ból? Lehetnénk semlegesek, mint Ausztria.

Válaszok:
Senye Péter | 2017. február 17. 11:42

A NATO-ba egy esetleg újjáalakuló kisantant elleni védelemért léptünk be.


Régóta és elég gyakran beidézi önt a Mandiner és ennek kapcsán bele szoktam olvasni az írásaiba. Az orosz politika megítélésében nagyobbrészt egyetértek önnel, de emellett igen elfogult és egyoldalú kormányellenes írásokkal találkozom ott - ezért voltam bátor "beszólni".

Itt most leginkább azt nem értetem, mit ró fel Magyarországnak és mit várna a mindenkori magyar kormánytól? Ha "mi" alatt csak a liberális és szocialista barátait érti, akkor bocsánat! Első olvasásra azt hittem én is és minden magyar beletartozik. Ha csak őket kérdezi, joggal kérdezi, akkor csak azt nem értem, min csodálkozik? Ezek az emberek az ön kivételével valamiért évtizedek óta úgy érzik komfortosan magukat, ha a mindenkori nagyhatalmi központtal azonosulhatnak. A fazék aljáig. Amikor a borzalmas Szovjetunió volt a hatalmi központ, akkor ott lihegtek.

Ha engem is kérdez, akkor azt mondom, hogy a mindenkori, így a mai Oroszország nem igazán bizalomgerjesztő hatalom. Nekünk az a jó, ha ott rend és kiszámíthatóság van és nem akar, mert nem is tudna bennünket bekapni vagy a gatyánkat rángatni. Most ez a helyzet és összeteszem a két kezemet, amiért így van. És nem érdekel, hogy ez a Putyin nevű, szerencsére tehetséges "cáratyuska" mit művel a politikai ellenfeleivel vagy a szélhámos és telhetetlen nyugati "befektetőkkel". Az sem érdekel, hogy mit művel a muszlimbolsikkal és dzsihadista "testvériségükkel", mert tőlük aztán semmi jóra nem számíthatunk. Az a jó nekünk, ha Putyin átküldi ezeket a veszetteket a paradicsomba.

Ezzel összevág, hogy, ha nekünk módunk van a gazdaságilag és katonailag erősebb félhez tartozni, akkor az az érdekünk, hogy oda tartozzunk. Ennek fejében teljesítenünk kell az elvárt minimumfeltételeket, de jobban tesszük, ha nem gazsulálunk a birodalmi központnak, hanem meghúzódunk a peremvidéken. Nem mellékes szempont, hogy ebben a birodalomban módunk van időnként visszabeszélni és van egy relatív függetlenségünk itthon. Sőt még ebben-abban akár alakíthatjuk is a feltételeket.

Természetesen jobb lenne semlegesnek maradni. Csakhogy a semlegességnek akkor van értelme, ha azt a birodalmi központok és a környező államok elismerik, sőt garantálják. Svájc ezt történetileg elérte, Ausztria a háború után félig-meddig ilyen helyzetbe került, amire azóta okosan vigyáz. Ugye nem kell sorolnom az okokat, amelyek miatt ez a "státusz" Magyarország számára elérhetetlen? Ha egyetértünk, magyarázza csak a "liberális" barátainak, a magamfajta úgyis hiába magyarázná. Attól tartok, ön is.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó