Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2017. január 4. 13:39

A liberális demokrácia szerves részét jelentő információ-monopólium kihívást kapott a nép sajátos, internet általi politikai részvétele által.

Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása

 

Hétköznapi demokratizálás

 

Vajon mi zajlik itt velünk és körülöttünk? Mi az a fogalmi keret, amelynek segítségével a helyzetet (illetve annak változását) a legjobban tudjuk leírni? 

Egyetlen területre koncentrálva: a demokrácia értelmezése lett sokkal diffúzabb, mint korábban. 1989-től nagyjából a 2000-es évek közepéig vetélytárs nélkül állt az intézményes vagy liberális demokrácia koncepciója.

Nem azért, mert minden kérdésre pontos választ adott, hanem azért, mert kiválóan összesűrítette elit és nép kapcsolatának azokat a vonásait, amelyek – különösen a mi régiónkban - a '80-as évek végétől kialakultak.

Ha azt a kérdést tesszük fel: a liberális demokrácia koncepciója az utóbbi időben miért veszítette el kezdetben kétségkívül meglévő egyeduralmát és népszerűségét, a válasz messze nem pusztán a pártpolitikai populizmus megerősödésében, hanem az internet elterjedésében, s ennek nyomában a nép újszerű politikai-társadalmi elhelyezkedésében keresendő.

Egyszerűen szólva: az emberek egészen más viszonyba kerülnek a politikával az internet korában, mint előtte. 

Tony Blair fő ideológusa, Anthony Giddens pontosan érzékelte ezt az Ön jön Mr. Brown című könyvében (Gondolat kiadó, 2007). Azt írja, hogy a demokrácia most először hatol be az életünkbe, mégpedig azért, mert az információk ellenőrzése kikerült az elit kezéből. Ami egy nagyon érdekes – és roppant kevéssé elemzett – változás!

S figyeljünk csak! Nem azt mondja, hogy (mint sokan képzelegnek róla) az elitek kiszorulnának a hatalomból, hanem azt, hogy a liberális demokrácia szerves részét jelentő információ-monopólium kap kihívást a nép sajátos, internet általi politikai részvétele által.

A szerző nem ír róla, de hozzátehetjük: ez a változás az oka, hogy az elmúlt 25 évben megszokott nyelvezet (amit szokás politikailag korrekt beszédnek nevezni) napjainkra jóval csekélyebb vonzerővel bír, mint korábban. Giddens egyébként ezt az átalakulási folyamatot „hétköznapi demokratizálásnak” nevezi.

A hétköznapi demokratizálás tehát alapjaiban megváltoztatja a korábban kialakult elit-nép viszonyt, s egyelőre úgy látszik: azok a politikai erők ennek haszonélvezői, amelyek ujjukat erősen a nép pulzusán tartják. A liberális demokrácia koncepcióját – Magyarországon például - úgy lehet újra feltámasztani, ha képviselői először is megpróbálják értelmezni ezt a „hétköznapi” demokratizálódást.   

 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/107675


Összesen 31 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Érdekes és megfontolandó elmélet.


"... a liberális demokrácia szerves részét jelentő információ-monopólium..."

Ez az, aminek a eltűnését a sajtó- és véleményszabadság megszűnéseként szokták aposztrofálni a "szellem olyan utolsó szabad műhelyei", mint a HVG, a 444 vagy a Kettős Mérce.

Amelyek természetesen ennek az említett információ-monopóliumnak megmaradt mohikánjai. Akik visszasírják a régi szép "demokratikus" időket. Amikor nem kellett az "ujjukat a nép pulzusán tartani". Elég volt fennsőbbségesen kioktatni, az elmúlt 25 évben megszokott nyelvezeten.


Süketelés amit Csizmadia Ervin megfogalmaz.

Nincs liberális demokrácia. Ez is süketelés.
Demokrácia és diktatúra van, amely kormányzási forma. a liberális pedig jelző, azt jelzi, hogy milyen ideológia mentén történik.

A liberalizmus pedig egy általános fogalom, melynek számtalan ága van.

Liberális demokrácia hangoztatása pedig kirekesztő, mert azt a látszatot kelti, hogy csak a liberális ideológia a demokratikus. Ugyanakkor felvetődik: Melyik ága?

A hétköznapi demokratizálás, amelynek eszköze az internet, csak kiszélesítette az információt, a véleményalkotást és részben megtörte a média egyeduralmát.
A politika problémája ebben a témában nem a haszonélvezőn van, hanem azon, hogy kik a kárvallottjai. Röviden: Mindazok, akik a társadalomra rá akarják erőltetni a véleményüket, az akaratukat. Az ütközési pontok itt tapinthatók ki.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2017. január 4. 14:05
Tündér_Lala | 2017. január 4. 14:32

Csizmadia azt érti liberális demokrácia alatt, amit a New York Times-Washington Post nevű egypetéjű ikerpár ír.
Meg a többi igazsághamisítvány.


Egyetértek. Maszatolás nélkül Ez a megfogyalmazás fedi a valóságot.


"(nálunk szocialista Toldi Miklós alatt nyeszlett embert értenek :-)"

MSZP+DK


Így van. És amikor minden régire lehetett nemet mondani, minden addigi értéket telibe lehetett szarni, minden elitet ki lehetett irtani, akkor jött a jakobinus és a bolsevik diktatúra. És amikor végre kijózanodik a nép, akkor jön a restauráció, az új elit, Napóleon és Horthy. Mert tagadásra nem lehet jövőt alapozni.


"(ui: a valóság utáni korszakban már NEM használjuk az igazság szót. értelmetlenné vált, mint az éter a fizikában)"


NE bazdmeg! Szóval te kioktatóan azt billentyúzöd emitten hogy "Ugyanis" ?

Miafrászfenéért kommentelsz egyáltalán?


Mit gondolsz TE az Álhír_Kiszúrő_Mechanizmus-ról ,
Téged -kérdezemém- már meggyőzött Zuckernerg a FB ilyenféle algoritmusainak idealizmusáról?


Olyan hogy "harmadik fél" olyan egy focimeccsen nincsen is ;-D , csak azt tudja minden szurkoló hogy pl. a "harmadik félidő" az egy kocsma.

Az álhír-kiszűrő mechanizmus voltaképpen egy Igazságügyi mechanizmus , azaz orwell-iesen lehet akár egy ingsoc minisztériumként is szólni róla.
Szeretünk Zucky Nagytestvér ;-)


Kedves Ábel!

A "médiát a Fidesz uralja" szintű érveléssel nem nagyon tudok mit kezdeni.

Csizmadia Ervin éppen arról ír, hogy volt idő, amikor az információ monopóliuma a liberális demokrácia képviselőinek volt a hitbizománya. Lefordítva a magyar viszonyokra: a "médiát az SZDSZ uralta".

Most változott a leosztás. Ezt hívják a magad fajták úgy, hogy a "médiát a Fidesz uralja". Pedig csak arról van szó, hogy megfogadták Medgyessy nagyívű tanácsát a vásárlásról.

De azért maradt még "független szellemi műhely" is elég. Csak ízelítőül: HVG, 444, Kettős Mérce, Népszava, Magyar Nemzet, 168 óra, Klubrádió, Magyar Narancs, RTL, ATV, ésatöbbi.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó