Magyar Péternek nem az általa illőnek képzelt sors jutott
Jó ideje ismerem a szellemi forradalmárt, aki a forradalom hevületében keretezi önazonosságát.
Onnan indultak, hogy a Fidesz „fájdalomcsillapítónak szánt aláírásgyűjtése helyett” ők ügydöntő népszavazást követeltek. Mondom: tizenegy hónappal ezelőtt!
„Innen indult tehát az „elnök úr”, aki adja-veszi a párt lelkét. Onnan indultak, hogy a Fidesz »fájdalomcsillapítónak szánt aláírásgyűjtése helyett« ők ügydöntő népszavazást követeltek. Mondom: tizenegy hónappal ezelőtt!
Majd jött a hideg tél, nagy szakállú Mikulás, csilingelő Jézuska (nem emlékszem már, hogy ezen a karácsonyon állítgattak-e még kereszteket frusztrált kretének), és mire kitavaszodott, odalett a népszavazás akarása, elpárolgott a szándék, »hogy a Jobbik kellő legitimitással a háta mögött kimehessen Brüsszelbe, ott letehesse a több millió elutasítást az asztalra és ennek birtokában új és tisztességes feltételeket harcoljon ki a magyar emberek életét megbénító brüsszeli diktátumokkal szemben.« (...)
»Azt írnák alkotmányba, amiről a Fidesz népszavazást akar« – tette világossá a párt álláspontját az elnök. Ezzel, a Jobbik érvelése szerint, okafogyottá válna a népszavazás, ami egyébként is lassan, hónapok alatt vezetne csak eredményre, ráadásul még drága is. Vona szerint »nincs érv amellett, hogy a Fidesz ne támogassa saját kérdését. Ha nem támogatják a módosítást, abból látszik, hogy csak politikai eszközként tekintenek rá.«
Így számolt be 2016. április 12-én, vagyis szinte napra pontosan öt hónappal a népszavazás nagy akarása után a Jobbik új és természetesen ismét nagyon nagy elszánással, komoly, a hazáért aggódó arccal előadott színielőadásáról a 444.hu. A 888.hu pedig a kormányzat álláspontját foglalta össze a Jobbik ezredik pálfordulásáról.”