Hibrid politikai rendszerek

2016. február 17. 09:10

Fricz Tamás
Magyar Idők

A klasszikus demokrácia a nyugati civilizáció terméke, amelyet nem lehet, de valójában nem is érdemes más civilizációkra erőltetni, mert azzal ellenkező hatást váltunk ki.

„Több megértésre és szerénységre van szükség a más civilizációk és régiók rendszerépítéseinek megítélésekor, s különösen az nem ildomos, hogy mi, euroatlantiak mondjuk meg a thaiföldieknek vagy Kirgizisztánnak, Szingapúrnak vagy a Fülöp-szigeteknek, Mexikónak vagy Argentínának, Iránnak vagy Törökországnak, s persze Oroszországnak, Indiának és Kínának, hogyan kellene felépíteniük politikai rendszerüket. Ha egy ország stabilan és eredményesen működik egy elnöki rendszerű féldemokráciában vagy félautokráciá­ban, akkor kevés értelme van a demokrácia »további kiteljesedését« várnunk és esetleg követelnünk is. Helyette annak kell érvényesülnie, hogy a demokrácia és az emberi jogok bizonyos formáit és elemeit alkalmazzák ezek az országok, s ezzel is több az esélye annak, hogy uralkodó köreik legalább valamilyen mértékben tiszteletben tartják az emberi lét alapértékeit.

Foglaljuk tehát össze: adott civilizációs, kulturális, történeti és társadalmi körülmények között az is nagy eredmény, ha egy ország politikai elitje elfogadja a demokráciát legalább egyfajta külső világnormának, amihez többé vagy kevésbé alkalmazkodni kell; ha ez megvalósul, máris megnövekszik az esély emberséges és tisztességes társadalmi viszonyok kialakulására. Az egyes nemzetállamok nem mások, mint a világ alapvető társadalmi organizmusai. Létmódjuk önmaguk, illetve kulturális és civilizációs környezetük által meghatározott; ha kívülről beleavatkozunk ezekbe, felbomlik ez az organizmus és kaotikussá válik, megbetegszik. A klasszikus demokrácia a nyugati civilizáció terméke (ehhez tartozik Közép-Európa, Közép-Ázsia már nem), amelyet nem lehet, de valójában nem is érdemes más civilizációkra erőltetni, mert azzal ellenkező hatást váltunk ki. Amit tehetünk, az a demokrácia mint norma, minta felkínálása, s az abban való reménykedés, hogy más civilizációk nemzetállamai is találnak benne inkorporálható, beépíthető elemeket.

Legyünk tehát szerények, s a XXI. század elején ismerjük el: a demokrácia immár nem egy mindenekfelett álló, globális minta, hanem számunkra, európai, keresztény, a nyugati civilizációhoz tartozó emberek számára a legemberibb és legerkölcsösebb lehetőség és módszer az emberek közötti együttélés megszervezésére.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/97180