Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

2016. február 11. 08:12

A magyar jégkorong-válogatott olimpiai selejtezőket játszik a Papp László Budapest Arénában. Három este, csütörtökön, pénteken és vasárnap, három jó kis ellenféllel szemben. Mindannyiszor győzelmi esélyekkel, mindannyiszor telt ház előtt.

2016. február 11. 08:12
Gazda Albert
Magyar Nemzet

Gondoljanak bele tényleg. Amikor összeomlott a szovjet blokk, és elhúztak a kommunisták – már ha tényleg azt tették, de hagyjuk, ez most nem tartozik ide –, akkor a magyar jégkorong sehol sem volt. A korábbi évtizedek rövid ideig tartó fellángolásai után fedetlen pályákon vegetált az alig pár csapatot felvonultató sportág, és semmi sem utalt arra, hogy egyszer csak születhet belőle valami izgalmas. De jött Kercsó Árpád és Ocskay Gábor – előbbi Csíkból –, belecsaptak a közepébe Dunaújvárosban és Székesfehérváron, és a jövő elkezdődött. A folytatást talán a laikusok közül is ismerik sokan, bár még mindig nem elegen: az új generáció színre lépésével a magyar válogatott előbb a B csoportban – későbbi nevén a divízió 1-ben – stabilizálta a helyét a 2000-es évek elején, majd 2008-ban feljutott a világelitbe. Ezt tíz évvel azelőtt sem gondolhatta senki komolyan. Azóta folyamatosan ott vagyunk az A csoport közelében, és tavaly Krakkóban ismét sikerült szintet lépnünk, immár egy másik nemzedékkel. Ebből is látszik, hogy ezúttal nem fellángolásról beszélhetünk. 2016 májusában olyan csapatokkal játszunk a szentpétervári nagy világbajnokságon, mint Kanada, Finnország és Szlovákia. A legnagyobbakkal küzdhet meg a legkisebb fiú megint!

Mi ez, ha nem csoda? Nos, ha ez nem csoda, akkor bizony történelem.

Legalább ennyire érdekes és fontos az, amilyen közösség és közönség a jégkorong mellett kialakult. Ez is az utóbbi évek fejleménye. Amikor a csapatunk itthon, az Arénában játszik, garantált a telt ház. Akkor összejön tízezer piros-fehér-zöldbe öltözött ember több napon át, lelkesen, vidáman, barátságosan – köztük rengeteg nő és rengeteg gyerek –, és mindenki úgy érzi, hogy a srácok története az ő története is, és ez a történet kedves és szép, olyan, amitől úgy érezhetjük, csak van annak valami magasabb értelme, hogy magyarok vagyunk, és hogy most vagyunk azok.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gepida
2016. február 11. 09:03
Ma 19.30, holnap és vasárnap 18.00-kor az M4-en! Hajrá magyarok!
Házmester
2016. február 11. 08:46
"Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!" Ízléstelen egy politikai szlogent ilyen aljasul ellopni, csak mondom.
hajjaj
2016. február 11. 08:31
Sajnos amikor ez ír magyarságról,piros-fehér-zöld-ről és semmi orbánozás, akkor elolvasom kétszer,megfordítom a lapot,mert nem hiszek neki.Ez van. Márai Sándor: "De az áruló kezed szorongatja, az áruló szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, nyög, fogadkozik. Az árulónak ne bocsáss meg soha. Az árulónak ne irgalmazz. Aki egyszer elárult - férfi vagy nő, mindegy -, annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Száműzzed életedből. Részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben ő az utolsó ember, nincs mentség számára."
pollip
2016. február 11. 08:14
Amikor a Fehérvár játszik, garantált a telt ház:-) Nem szeretem, ha lebecsülik az ellenfelet: jó kis ellenfelek...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik