Ez lesz Európa vége?

2015. november 25. 10:28
Rózsa Kitti
Danube Institute

Ha Európa nem hajlandó megerősíteni és megvédeni gyökereit, nem vár rá más, csak egy hanyatlással és növekvő vallási erőszakkal súlyosbított disztópia.

„Egy serkentő, felemelő európai vízió nélkül nem alakul ki az a fajta önbizalom, ami egy olyan civilizáció sajátja, amelyet érdemes megőrizni egyedi karaktere miatt. Ehelyett folytatódik Európa morális és kulturális kiüresedése az irányított hanyatlás és önmegvetés közepette. Ha Európa nem hajlandó megerősíteni és megvédeni gyökereit, nem vár rá más, csak egy hanyatlással és növekvő vallási erőszakkal súlyosbított disztópia. Samuel Gregg a The Public Discourse oldalán megjelent cikkében Európa jövőjét boncolgatja.

Gregg Charles de Gaulle-t idézi, aki számára Európa nem pusztán szupranacionális intézményeket és demokratikus értékeket jelentett. Számára Európa egy spirituális és kulturális örökség, amelynek nemzeteit azonos keresztény gyökerek, illetve művészeti, tudományos, politikai és kereskedelmi kötelékek tartják össze. Ezeknek a civilizációs alapoknak a mély megbecsülése nélkül minden pán-európai integráció kudarcra van ítélve.

De Gaulle éleslátását illusztrálják napjaink problémái. Gregg három jelenséget emel ki: az első a gazdasági problémák jelenléte, amelyekkel nemcsak a kisebb országok, például Görögország vagy Portugália küzdenek, de a nagyobb államokra is hatással van, mint például Franciaország vagy Olaszország. A második probléma a migránsáradat és az, hogy semmilyen mértékű politikai korrektség nem kendőzheti el azt a tényt: a bevándorlás kérdése nem választható el az iszlamista terrorizmustól. A harmadik probléma pedig, amelyet csak néhány európai politikus hajlandó figyelembe venni: mennyire kompatibilis az iszlám vallás a nyugati kultúra értékeivel és intézményeivel? (...)

1914-ben Európa uralta a világ nagy részét. Az ezt követő négy évben darabokra tépte önmagát, csak azért, hogy ezt húsz évvel később újra megismételje. Ezalatt Európa nemzetei mély sebeket ejtettek civilizációs alapjaikon és elvesztették hegemón státuszukat, nem csak politikailag, de kulturálisan és gazdasági szempontból is. A mai Európa sokkal kisebb hely. Az EU globális GDP-hez adott része egyre kisebb, a lakosság egyre öregszik és száma csökken, gazdaságilag pedig egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a térség országai. Jean-Claude Juncker megjegyzése szerint »Európa nincs jó állapotban, és ez különösen világos a migráns-probléma fényében«.

Az európai nemzetek számára nem idegen a nagy mértékű bevándorlás. De a szuverén határok feletti kontroll elvesztése, esetlegesen ennek tudatos mellőzése teljesen mást jelent. Gregg szerint Európa nagy árat fizet ezért most és valószínűleg még hosszú ideig is. De miért is kellene fenntartani a határokat, ha senki sem meri kimondani, hogy Európa többet jelent a nem-ítélkezés kultúrájánál, egy olyan autonómiánál, amelynek már nincsenek céljai − ellenben könnyű hozzáférést biztosít bőkezű juttatásokhoz, miközben a jóléti rendszerek fenntartása egyre nehezebb. Európát emellett mindezt olyan politikusok irányítják, akik mindenkinek mindent megígérnek, ha cserébe megtarthatják a hatalmukat. Ezek közül melyiket érdemes megvédeni vagy esetleg promotálni?

Charles de Gaulle és társai másfajta Európát vizionáltak, egy olyan Európát, amely tisztában van gyökereivel és olyan tartalommal bír, amelyet fel tud ajánlani a világ többi része számára. Ez lett volna a valódi pluralitás értéke, amely felett az európai bürokraták elsiklanak. A mai európai vezetők reményeiket a vértelen adminisztratív struktúrákba fektetik, amelyek felülről irányított technokrata megoldásokat javasolnak olyan problémákra, amik ilyen módon megoldhatatlanok.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/94550