Jog és Igazságosság

Megérkezik az orbánizmus Lengyelországba?

2015. november 25. 13:14

Az Orbán-kormány politikáját fogja másolni az új lengyel jobboldali kormányzat? Vagy épp ellenkezőleg, Kaczysnkiék továbbra is haragszanak az Oroszország felé kacsintgató magyar kormányra? A parlamenti választást, az új kormány első radikális lépéseit és a Visztula menti kultúrharcot elemezte két lengyel professzor a budapesti Danube Institute Lengyel Intézetben szervezett vitáján.

Két lengyel professzor részvételével szervezett vitát a budapesti Danube Institute az Andrássy úti Lengyel Intézetben. Artur Wolek a Krakkói Jezsuita Egyetem közpolitikai és közigazgatás-tudományi professzora, valamint Arkady Rzegocki, a Jagelló Egyetem politikatudomány-professzora vitáztak a lengyel választásról és annak folyományairól kedden délután.

Az október végi lengyelországi parlamenti választáson rendkívül nagy arányú győzelmet ért el a jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt, legyőzve a nyolc évig kormányzó, jobboldali liberális Polgári Platformot (PO). A PiS egyedül is többséget szerzett a parlamentben, miközben a lengyel baloldal kiesett a törvényhozásból - az ellenzékben a PO és a vele eddig kormányzó parasztpárt mellett új liberális, illetve populista pártok jelentek meg.

Ugyan a Fidesznek a Polgári Platform az Európai Néppárt-beli szövetségese, de mégis a Jaroslaw Kaczynski-féle Jog és Igazságosság, illetve szavazótábora az, amely közelebb érzi magához a magyar kormánypártot annak szociálkonzervatív irányultsága miatt. Most, hogy a PiS alakíthat kormányt Lengyelországban, megérkezik az orbánizmus expressze Varsóba? Többek között erre is keresték a választ a Danube Institute lengyel vendégei.

Politikai reformokat és erkölcsiséget várnak a lengyel választók

Arkady Rzegocki a beszélgetés elején arra hívta fel a figyelmet: a lengyel politikát nem lehet megérteni a nemzeti hagyományok nélkül. A lengyelek tradicionálisan politizáló nemzetet alkottak, sok száz éves alkotmányos történetük van, a történelmi királyságban is jelen volt a republikánus gondolat. A kommunizmus idején a rendszerellenes Szolidaritás mozgalomnak is több millió tagja volt, élénk politikai cselekvést és vitákat folytattak. „Ez emlékeztetett a korábbi évszázadok vitáira a nemzetről, államról, vallásról és közösségről.” Rzegocki úgy folytatta: a rendszerváltás után minden választást nagy politikai változások követtek, kivéve 2011-ben, amikor is a Polgári Platform meg tudta őrizni 2007 óta birtokolt hatalmát. A professzor emlékeztetett az előzményekre is, hogy mind a liberálisabb Polgári Platform, mind a szociálkonzervatív Jog és Igazságosság a Szolidaritásban gyökerezik, de 2005-ben szétvált az útjuk, amikor a PiS két másik párttal alkotott kormányt, amely két évig működött, majd ezután nyolc évig a Polgári Platform kormányzott. 

Mindkét kormányzást sújtották botrányok, és Rzegocki szerint ezért is mondható el az, hogy miközben Lengyelországban egyedülálló módon 24 éve folyamatosan növekszik a nemzeti össztermék, a társadalomban alacsony a bizalom mértéke. Emellett, minden ígéret ellenére továbbra is nehézkes az állami bürokrácia. A Polgári Platform botrányai, valamint az, hogy a PO sok ígéretét nem tartotta be, végül a párt vereségéhez vezettek. Rzegocki szerint egyre több lengyel akar most valódi reformokat, valamint újra több erkölcsiséget a politikában. A professzor úgy látja, az emberekre jobban odafigyelő, republikánusabb politikát várnak a lengyelek, akik azt is észrevették: civil részvétel nélkül nem lesz lehetőség a változásra.

Figyelik az Orbán-kormány lépéseit

Artur Wolek először arról beszélt: a nyugati média egyoldalúan mutatta be a lengyel választás eredményeit, mintha a radikális jobboldal vette volna át az uralmat, Lengyelország pedig rögtön Európa új beteg emberévé vált volna. Szerinte inkább realistán kellene elemezni, mi történt és mi várható a közeljövőben. Wolek szerint annyi történt, hogy a lengyelek változást akartak. Az pedig igaz, hogy a Jog és Igazságosság odafigyel az orbáni politikára. „Úgy értelmezik a magyar kormány lépéseit, hogy Orbánék bátrak, nem hajolnak meg Brüsszel előtt és érdekes politikai ötleteik vannak.” A lengyel közéletben most tényleg van egy vita arról, hogy vajon tényleg az orbáni utat fogja-e követni az új kormányzat. „A választás mindenesetre egyfajta forradalom volt” – mondta Wolek, hiszen eddig nem volt példa egypárti parlamenti többségre Lengyelországban. A professzor szerint a Polgári Platform demoralizált és vezető nélküli állapotba került, elfogytak az ötletei is, ezért most újra ki kell találnia önmagát. Az ellenzék gyenge lesz az új parlamentben: az eddig a PO-val kormányzó parasztpárt épp hogy bejutott a parlamentbe és szét van esve, a rocksztár Pawel Kukiz libertárius-populista protestpártja pedig nem jelent majd veszélyt a kormánypártra. 

Mint arra Wolek felhívta a figyelmet, a Jog és Igazságosság a 2011-es 4,3 millió szavazat után most 5,7 milliót kapott, a Polgári Platform 2011-es 5,6 millió szavazata után pedig csak 3,6 milliót szerzett most. A Polgári Platformtól elpártolt szavazók leginkább a Modern nevű új piacpárti-liberális párt felé mozdultak el. 

A Jog és Igazságosság kormányalakítása során, hiába Beata Szydlo kormányfősége, elsősorban Jaroslaw Kaczynski akarata és hegemón pozíciója érvényesült Wolek szerint. Szydlo személyében az emberek a PiS „puha arcára” szavaztak, de a hatalom továbbra is Kaczynskinál van. Artur Wolek úgy látja: Beata Szydlónak szűk mozgástere lesz Kaczynski mellett.

Erősen indít az új kormány, jöhet a kultúrharc is

S hogy milyenek az új kormány első lépései? Artur Wolek szerint provokatívak. A titkosszolgálatok vezetőit szó szerint egy éjszaka alatt cserélték le, nyilván erőt akart mutatni az új kormányzat. Pár nap alatt módosítottak az alkotmánybíróságról szóló törvényen is (amin ugyanakkor korábban a Polgári Platform is módosított). Wolek hangsúlyozza: a PiS láthatóan gyorsan és látványosan teljesíteni akarja választási ígéreteit. Növelik a családok, a gyermekek támogatását, emelik a minimálbért, megvédik a termőföldet a spekulációtól. „Egy demokratikus populista pártként  mindenképp teljesíteni akarják az összes ígéretüket, kerül, amibe kerül” – fogalmazott Wolek.

Artur Wolek attól tart, a radikálisabb lépések és kiszólások miatt kitörhet a kultúrharc a lengyel kormány és ellenfelei között. A Jog és Igazságosságot támogató médiumokban erős az elitellenes érzület, ezzel szemben már meg is alakult a lengyel Demokratikus Charta, a Bizottság a Demokrácia Védelméért csoport. „Megvalósulhat a magyarországi szcenárió és elképzelhető a Visztula parti Budapest” – fogalmazott Wolek. Szerinte a kérdés az, milyen stratégiát kíván folytatni Jaroslaw Kaczynski: a Jog és Igazságosság új és mérsékelt arcokkal szerezte meg a választók többségének szavazatát idén. Ha a párt újra radikális irányba megy el, akkor hamar elpártolhatnak a centrista szavazók.

Nem lesz lengyel-orosz kiegyezés

Izgalmas lesz azt figyelni, hogyan alakul a Szydlo-kormány külpolitikája, folytatta Artur Wolek. Úgy tűnik, több erőközpont is lesz a lengyel külpolitika terén. Andrzej Duda, a szintén a PiS-hez kötődő új lengyel államfő aktív külpolitikát kíván folytatni. Az új lengyel külügyminiszter a tapasztalt Witold Waszczykowski lesz, akit Wolek Amerika-párt atlantistának, ugyanakkor EU-szkeptikusnak nevezett. Mellette azonban lesz egy EU-ügyi miniszter is Konrad Szymanski személyében, és az még nem tisztázott, hogyan fognak megoszlani a feladatok és felelősségek közöttük. Artur Wolek szerint az új lengyel külügy tett már utalásokat arra, hogy Berlin helyett inkább észak (Skandinávia, Baltikum) és dél (Románia) felé fog fordulni. Duda államfő is meglátogatta már Bukarestet, de a szlovák államfővel is jó kapcsolatokat ápol.

És mi a helyzet Oroszországgal? Artur Wolek szerint lehetetlen az oroszokkal való kiegyezés Lengyelországban. „Oroszország nem politikát, hanem egy társadalomban gyökerező érzületet jelent” – magyarázta Wolek. Szerinte különös módon a lengyel gyerekek már az óvodában vagy a kisiskolában magukba szívják az oroszellenességet. „Egy lengyel politikusnak politikai öngyilkosság lenne az oroszbarátság felvállalása, nem is vállal fel ilyet senki.” Artur Wolek ugyanakkor megjegyezte: ezzel szemben sok lengyel politikus táplál idealista nézeteket az Egyesült Államokkal, annak politikájával kapcsolatban.

Oroszország problémát jelent Varsó és Budapest között

Arkady Rzegocki hozzátette: Grúzia és Ukrajna után Lengyelország veszélyesnek ítéli az orosz politikát Közép-Európára nézve. De ez a felfogás nem az orosz emberek, az orosz kultúra, hanem a putyini politika ellen irányul Lengyelországban. Rzegocki kitért a lengyelek elvándorlására, illetve a Közel-Keletről érkező migráció ügyére is: előbbi nagy problémát jelent Lengyelország számára és az új lengyel kormány meg akarja szólítani az elvándoroltakat, hogy például a vállalkozásindítás megkönnyítésével hazacsábítsa őket. A közel-keleti migráció ügyében viszont a Szydlo-kormány a magyar állásponthoz hasonló nézeteket vall, valószínűleg nem fogják teljesíteni a még a Polgári Platform-kormányzat által vállalt migránskvótát sem. „Az új kormány megérti a magyar álláspontot.”

A lengyel-magyar viszonyt ugyanakkor Artur Wolek szerint most is megterheli Orbánék Oroszország felé való kacsintgatása. „Oroszország problémát jelent Lengyelország és Magyarország között” – mondta Wolek, majd hozzátette: elolvasta Orbán Viktor Politicónak adott interjúját, amiből számára kiderül az, hogy Orbán realistán ítéli meg Putyint és politikáját. Wolek szerint ha Kaczynski is elolvassa ezt az interjút, megértőbbé válhat Orbán iránt. Összességében azonban a lengyelek még mindig nem értik, miért barátkozik Magyarország az oroszokkal. „De ha Orbán józan marad, újra lehet építeni a lengyel-magyar kapcsolatokat” – fogalmazott Artur Wolek. 

 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/94563