Képzelt párbeszéd Krassó és Wittner között − Velünk élő rendszerváltás X.

2014. október 21. 07:12

Lovas István
Mandiner

Azt álmodtam, hogy feltámadt Krassó György, aki régi rabtársával, Wittner Máriával beszélget a Szabadság-téri új tényemlékmű, a német megszállás szoborkompozíciója előtt.

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Képzelt párbeszéd Krassó György és Wittner Mária között 2014. október 23-án

Lovas István írása.

„Megfogadtam, ha élve kikerülök, akkor azokat az embereket, - Erdős, Vásárhelyi, Bauer, Pető, Décsi -, akik részesei és okozói voltak a letartóztatásomnak és megveretésemnek, bármilyen módon, de megölöm.” (Kiss József: ÁVO-s voltam, ÁVO-sok vertek…ISBN 0 958818479. Fairfield, N.S.W. Ausztrália. 1996. 109. oldal.)

„Itt egypárti diktatúra van.” (Naponta többször elhangzó balliberális véleményformálói és betelefonálói zsolozsma a Klubrádió nevű „világhírű” gettórádióban is.)

Azt álmodtam, hogy  feltámadt Krassó György, aki régi rabtársával, Wittner Máriával beszélget a Szabadság-téri új tényemlékmű, a német megszállás szoborkompozíciója előtt. (Fiatalabbaknak: Krassó György hat évet töltött az ’56-os  forradalom után a börtönben úgy, hogy bátorságával még ott is kitűnt rabtársai közül. Wittner Máriát azért ítélték első fokon halálra, mert részt vett e szabadságharcban, amely ellen a mai Németország ünnepelt hőse, Horn Gyula, Magyarország későbbi, szabadon választott miniszterelnöke emelte fel géppisztolyát.)

Az 1991-ben meghalt Krassó megkérdezi Wittner Máriát, hogy tart-e még az 1990-ben megkezdődött szabadság kora? „Igen”, feleli Wittner, aki két cikluson át a Fidesz országgyűlési képviselője is volt.

Krassó, rámutatva a német megszállást ábrázoló emlékműre, azt kérdezi: „Mik ezek a kövek, képek, óriástükör és feliratok a szobor körül?”

Wittner: A volt SZDSZ holdudvara tiltakozik a megszállás ábrázoló szobor ellen.

Krassó: A rendőrség nem takaríttatja el a hulladékot?

Wittner: Nem.

Krassó: Akkor most kiteszek egy molinót szembe, a szovjet felszabadítást hazudó emlékmű elé azzal a felirattal, hogy „Hétszázezer magyar deportálása felszabadítás? Le a hazugság  obeliszkjével!” Vagy az amerikai nagykövetséget körülvevő guantánamói ketrec elé egy olyan feliratot, hogy „Ne hallgassátok le a világot!”

Wittner: Gyuri ne tedd, mert Pintérék itt álló rendőrei azonnal elvisznek. Eleget voltál már rendőrségen korábban is.

Krassó: Az előbb azt mondtad, hogy szabadság van. Pintér talán kommunista, hogy ennyire védi a szovjet és az amerikai hazugságot?

Wittner: Nem. Ő a Fidesz-kormány belügyminisztere.

Krassó: Nem értem. És ezt az emberek tűrik, hogy csak főkomcsiul – mint Kádár alatt – és SZDSZ-ül lehetett pofázni? Mi van itt, diktatúra?

Wittner: Gyuri, ez bonyolult. Üljünk be kávézni itt a sarkon, a La Plazában, és ott elmagyarázok neked mindent. Persze bizalmasan.

Krassó: Jó. Egyébként mi van Bauerrel? Leszámolt vele Kiss?

Wittner: Nem, mert Magyarország jogállam. Semmi baja nem lett. Haláláig Eörsi Mátyás ügyvédi irodájának társa volt. Fia egy Demokratikus Koalíció nevű neoliberális pártban politizál. És őt is az egypártrendszerű diktatúrára emlékezteti a mai politikai berendezkedés.

Krassó: A minap a tévén láttam, hogy Bánó rákérdezett Osztolykánnál egy majdnem lincselési ügy kapcsán arra, hogy a cigánylélek ilyen-e. A médiahatóság megbünteti majd az ATV-t?

Wittner: Nem fogja.

Krassó: És ha egy jobboldali tévé Magyarország külföldi áztatásakor Heller Ágnestől hasonlóan kérdezne – mutatis mutandis?

Wittner: Akkor a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság komoly pénzbüntetést szabna ki.

Krassó: Mi van itt, Mari, egypárti diktatúra?

Wittner: Gyuri, menjünk már kávézni! Tiszta Rip Van Winkle lettél: mint neki is, egy kicsit még tájékozódnod kell ahhoz, hogy megértsd, mi történik ma egy olyan hosszú alvás után, mint a tied!

Krassó: Mari, azért már két hete felébredtem. El is repültem külföldre, ahol éppen Fischer Iván Vörös tehén című operáját adták elő arról, hogy a magyarok – így, a magyarok – milyen antiszemiták. Fischer és zenekara a szabad piacról fedezi a működését?

Wittner: Nem, Gyuri, több száz milliót kap ő és zenekara a kormánytól.

Krassó: Én azt hittem, az ilyen operák vagy Kertész Ákos „moslékzabáló magyarjai”, a Klubrádió műsoraiban a magyarok óránként többszöri kollektív alázása önmagukban és bármely más néphez viszonyítva olyan rasszista, egy egész népet megbélyegző szövegek, ami miatt nemhogy dotálnák a fajgyalázókat, ingyen adnak frekvenciákat, de letartóztatnak embereket. Onnan gondoltam ezt, hogy most, a napokban letartóztattak és kitoloncoltak egy amerikait, akiről még nem is tudták, mit fog mondani egy Budapestre tervezett, de betiltott konferencián. Most akkor itt egypárti diktatúra van vagy nincs?

Wittner: Gyurikám, most már tényleg menjünk kávézni!

Krassó: Mondd, Mari, visszatekintve, megérte, hogy ennyit szenvedtünk? Egyik diktatúrából a másikba kerültünk?

Wittner: Ismerlek. Tudom, hogy te sem a haszonelvűség elve alapján döntesz, most sem. Ha mindezt már akkor tudtuk volna, ugyanazt tennénk. Éljen a szabadság!

Krassó: Azért, hogy az tényleg éljen, a kávézás után kiteszem a molinókat. Ha ’56-ban nem féltem, most végleg nem fogok!

Deus ex machina, égi hangként: Gyuri, ne tedd!

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/76312