Ha két hazafi találkozik…
…az bizony tragikomikus. Világpolitikailag is. A festett hajú, meg a köpcös.
Amit a baloldal a főpolgármester-jelölt kiválasztásakor művelt és azóta is művel, nem értelmezhető másként, mint hogy már a hivatalos kampány megkezdése előtt feladta a küzdelmet.
„A kis pártokra szétesett baloldalnak ma a meglévő szerény önkormányzati pozícióinak megtartása is nehéz feladatnak látszik.
Különös, hogy éppen arról a terepről vonultak le, ahol legalább szimbolikusan alternatívát mutathattak volna fel az orbáni kétharmaddal szemben. Amely politikai erő megszerzi Budapesten a főpolgármesteri tisztséget, akkor is hivatkozhat erre a sikerre, ha máskülönben az egész országban felmossák vele a padlót. Amit azonban a baloldal a főpolgármester-jelölt kiválasztásakor művelt és azóta is művel, nem értelmezhető másként, mint hogy már a hivatalos kampány megkezdése előtt feladta a küzdelmet. És a szocialisták vagy Bajnai Gordon politikai árvái még csak arra sem hivatkozhatnak, hogy más jelöltek is elindultak az ő oldalukon; Tarlós István újraválasztása nem rajtuk fog múlni. Az önkormányzati választás tétje így lényegében annyi maradt, hogy az új szabályokkal a Fidesz–KDNP a főpolgármesteri tisztség mellé megszerzi-e az abszolút többséget is a Fővárosi Közgyűlésben; ki nyeri meg a balliberálisok roncsderbijét; akad-e legalább két-három olyan megyei jogú város a huszonháromból, ahol az ellenzék nyerni tud. És persze az, hány településnek lesz jobbikos elöljárója. Akárhogy is alakulnak a dolgok, arra semmi nem utal, hogy a közelgő választás átrendezné a belpolitikai erőviszonyokat, az ország alapszíne a narancs marad.”