Ha két hazafi találkozik…
…az bizony tragikomikus. Világpolitikailag is. A festett hajú, meg a köpcös.
Abba kéne végre hagyni ezt az ostoba, parttalan kommunistázást, és a politikai kultúránk maradékának szándékos rombolását.
„Némileg zavarja a képet, hogy jó néhányukat a Fidesz a keblére ölelte, nem számított sem titkosszolgálati múlt, se MSZMP KB-titkárság, se a spontán privatizációban (magyarul közrablásban) való részvétel. Ettől kezdve az egyszeri polgár joggal gondolhatja, hogy az antikommunizmus erkölcsi világa enyhén szólva töredezett.
A helyzet feldolgozását nem segíti »a szocialista terror szellemi örököseiről« és "mai támogatóiról" beszélő Kövér házelnök (ideértve lassan mindenkit, aki nem Fidesz-szavazó), amiben a legkevésbé fontos momentum, hogy az úr maga is KISZ-titkárként kezdte (és talán máig ezért kompenzál). Sokkal lényegesebb, hogy ezzel az avítt, egyre nyilvánvalóbban manipulatív, értelmetlenül kiterjesztett jelzővel egyaránt elejét veszi annak, hogy kialakuljon valamiféle tartható normarendszer a kommunizmus és a kommunisták megítélésében (és megtudjuk végre, kit tarthatunk valóban bűnösnek mi, az egyébként túlnyomórészt gyáva, kollaboráns társadalom), illetve létrejöjjön a hazai jobboldalnak egy komolyan vehető, a nacionalizmuson, a manipuláción és a populizmuson túllépő pozitív társadalmi doktrínája, amelyre vevő lehetne az ország (nem pedig csak a negyede). Az illiberalizmus (bármit jelentsen ez) ugyanis nem társadalmi doktrína, hanem ahogy a propagandistái leplezetlenül meg is mondják, az autokráciába hajló állami centralizációnak a hatalomért végzett önszorgalma.
Abba kéne végre hagyni ezt az ostoba, parttalan kommunistázást, és a politikai kultúránk maradékának szándékos rombolását, amely miatt momentán a legelviselhetetlenebb, legnívótlanabb közéleti csehó vagyunk az EU-ban.”