Moszkva nem Brüsszel, avagy a Fidesz morális Trianonja

2014. március 6. 14:50
garmr
A KARD

Szinte már mesébe illő az elmúlt hónapok azon eseménysora, mely a napnál is világosabban mutat rá a jelenlegi kormánypárt és szavazótáborának elképesztő morális sekélyességére.

Szinte már mesébe illő az elmúlt hónapok azon eseménysora, mely a napnál is világosabban mutat rá a jelenlegi kormánypárt és szavazótáborának elképesztő morális sekélyességére. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a Fidesztől nem áll távol a különböző eszmerendszerek kreatív értelmezése, profi kommunikációjuknak köszönhetően pedig bármilyen elképesztő képmutatást és köpönyegforgatást képesek voltak elfogadtatni a szavazótáborukkal. Ehhez természetesen elengedhetetlen a választói bázisuk intellektuális és erkölcsi igénytelensége. Gondoljuk csak például a magyar demokrácia egyik leggyalázatosabb tettére, az azeri baltás gyilkosnak a kiadására. A Fidesz képes volt lezongorázni ezt az eseményt, vélt vagy valós (az idő távlatából inkább vélt) rövidtávú előnyökért cserébe anélkül, hogy a választói bázisa érdemben sérült volna.

Az már eddig is meglehetősen árulkodó volt, hogy bár a Fidesz kommunikációjának alapkövét baloldal és a kommunizmus ellenességre építették fel, Orbán Viktor második kormányának sem sikerült nyilvánosságra hoznia az ügynöklistákat. Az oroszoknak való szolgai behajlás a paksi bővítés ügyében azonban talán felnyithatta volna a szavazóbázis szemét. Nem így történt, sőt olyan elképesztő fordulatokkal bővült a paksi kánon, mint amikor az 56-os(?) Wittner Mária azt találta mondani a HVG kamerájának, hogy »ez már nem Szovjetunió, ez Oroszország«. Ez február 6-án volt. Három héttel később Oroszország megszállta a Krím félszigetet. (…)

Így kerültünk ide, egy hónap leforgása alatt, hogy a korábban orosz- és kommunistaellenes Fidesz és szavazótábora végre megmutatta milyen is valójában. A jelenlegi kormánypárt és szavazótáboruk valamint korábban leszerepelt semmirese való baloldali valamik között az égvilágon semmi különbség nincs. Egy tőről fakadnak, útjuk ugyan oda vezet. Orbán korábban azt mondta, Brüsszel nem Moszkva. Mi ezt úgy értettük, hogy nem tűri, ha valaki beleszól a magyar belügyekbe, de ő valójában úgy értette, hogy inkább mégis a féldiktatúra-jellegű Moszkvába vágyik civilizált nyugat helyett. Csakhogy a képletnek másik oldala is van. Moszkva ugyanis nem Brüsszel, ha nem tetszik neki valami akkor nem Vivane Redinget küldi hozzánk némi dorgálásra, hanem egyszercsak megjelennek a »nemorosz« katonák, vagy pedig nem lesz gáz.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/65530