Irányított nemzeti kapitalizmus

„A Fidesz az évtizedek óta sikertelen társadalom szorongásai által kiváltott agressziót és a megbecsülés, valamiféle új »nagyság« utáni intenzív vágyát mozgósítja. Hangot ad az emberek antikapitalista beállítódásainak. A világgazdaságban kevéssé eredményes országnak a piaci alkalmazkodás helyett az állami-politikai eszközökkel való felemelkedés ígéretét kínálja. A gazdasági erőforrások és a társadalmi pozíciók átcsoportosítását ajánlja a külföldi befektetőktől és a velük összefonódott régi baloldali elitektől a körülötte csoportosuló, új feltörekvő nemzeti felsőközéprétegek, végső soron az egész »érdemes« magyar társadalom javára.

Mint a huszadik században annyi más hazai politikai irány, a Fidesz sem bízik a szorgos nyugatos felemelkedésben, inkább az állam hatalmával óhajtja a fennálló körülményeket radikálisan megforgatni. Megítélése szerint ezek eredendő bűnben fogantak, a rendszerváltás zavaros éveiben a régi kommunista elitek és főleg a külföldiek erejükkel visszaélve tették eleve beteggé a létező hazai kapitalizmust. Orbán Viktor meggyőződése szerint nem tesz mást, minthogy erejéhez képest, végre helyreállítja az emberek igazságát. Átlépve minden jogászi fontoskodáson, tulajdonjogon és a nemzetközi intézmények vagy a bukott baloldal ellenállásán, kaput nyit az arra érdemes magyarok térfoglalása előtt. Akik közvetlenül Fidesz-közeli személyek, ám szerinte másképpen, mint a jobboldal híveinek gazdasági megerősítésével, nem is lehet tartóssá tenni az országot végre jó irányba vivő párt kormányzását. Mint az első világháború óta oly sokszor hazánkban, a Fidesz számára minden meghódított hatalmi ág, de minden megszerzett közbeszerzés vagy akár trafikengedély fontos siker a »gonosz erőivel« folytatott harcban.

Orbán Viktor az örökölt társadalmi erőviszonyok megváltoztatására kért a választóktól felhatalmazást. A baloldal pártjai hatalmi céljaik szempontjából viszont egészében véve kielégítőnek tartották ezeket. Jóval kevésbé avatkoztak be ezért a gazdaság és a kultúra önmozgásába, mint a Fidesz. Állami hatáskörök sorát engedték át szakmai testületeknek és érdekképviseleteknek, hiszen ezzel csak saját bázisuk erősödött. Az Orbán-kormány ellenben változtatni akar, ami aligha lehetséges mindenkire kiterjedő megegyezéssel. A hazai jobb és baloldal egymásnak feszülésében eredendően nem annyira két tökéletesen különböző demokrácia-vízió, hanem inkább két szembenálló uralmi törekvés mérkőzik. A konszenzuális demokrácia igénye nálunk elejétől fogva sokszor nem volt más, mint az évtizedek óta uralkodó elitek ideológiája a status quo megvédésére. Olyan társadalmi erőviszonyok fenntartására, amelynek alapjait a kommunizmus kezdetén olykor a legdurvább erőhatalommal teremtették meg a hazai baloldal elődpártjai.”