És ide egy bazi nagy szökőkutat csinálunk

„Igen egyszerű lesz a dolga a NER-jövő Budapestjén egy idegenvezetőnek: elég lesz méreteket memorizálnia, hogy büszkén elmondja a kisebb léptékek világából érkező turistáknak, mi mekkora, és főleg: mi mennyivel nagyobb, mint bárhol másutt. Egy virtuális Nagy-Magyarország, Rajkától Záhonyig ötszáz kilométer, Záhonytól Rajkáig újabb ötszáz kilométer, tessenek csak beljebb fáradni! A költségvetés fő szempontja az lesz, hogy az ország – az éves tervek szerint – hány cikkel kell, hogy bekerüljön az aktuális Guiness-rekordok könyvébe.

A kalibrálás jelenti hát a kulcsot a NER-kultúrájához, nem kell mögötte más, sanda tartalmakat sejteni. Hiszen képzeljük csak magunk elé Alföldi Róbertet és Vidnyánszky Attilát: Alföldi amolyan girnyó kis emberke, Vidnyánszkyból két ilyen is kitelne, világos, hogy ki az alkalmasabb a világ legnagyobb kertitörpe alakú színházának igazgatására. Terebélyes fák minősíttetnek csuklóvastagságúnak, lesznek helyettük combvastagságú betonoszlopok. Vastag könyv: nagy író; hosszú vers: nagy költő; hatalmas freskó: nagy festő. Nagy, fekete Hummerjében kispénisz-komplexusban szenvedő újgazdagként viselkednek NER-vezéreink; kultúrigényeik és szociális érzékenységük is ennek megfelelő. Kis emberek, nagyon nagy arccal. Alighanem lehetetlen lenne elmagyarázni nekik, hogy a világ legnagyobb kertitörpéje is csupán kertitörpe, éppen méretei teszik még inkább szánalmassá. Ahogy Kohn mondta csalódottan Grünnek a vurstliból kijőve: »Na, hát láttam már nagyobb törpét is…!«.”