„Ha Brüsszel most megkésve ugyan, de eléri, hogy mindenki teljesítse, amit egyébként maga vállalt, üdvözölni lehet a kettes csomagot. Főként, mert annak része a súlyos pénzügyi zavarral küzdő vagy pénzügyi segítségben részesülő eurózóna-tagállamok fokozott ellenőrzése is. Erre a jelek szerint szükség van, hiszen a zóna egésze 3,7 százalékos hiányt halmozott fel tavaly, néhány tagállam pedig egészen riasztó számokat produkált. De mint mindig, az ördög itt is a részletekben, ez esetben a végrehajtás módjában rejlik. Ha már a tagországok beletörődtek abba, hogy önállóságuk egyre nagyobb szeletét engedjék át az uniónak, a nemzetállami költségvetések felülvizsgálatakor Brüsszelnek is biztosítania kell az egyenlő elbánást, és részrehajlásnak még a látszatát sem keltheti. Magyarország például nem tagja ugyan az eurózónának, vagyis egyelőre nem kell majd egyeztetnie a büdzséjét senkivel, de azért vannak keserű tapasztalatai a bizottsági ügymenettel kapcsolatban. Elég itt csak arra az egyre inkább abszurd bohózatba forduló hercehurcára gondolni, amely a túlzottdeficit-eljárás ügyében történik, ahol a számok helyett egyelőre a vélemények és a feltételezések bizonyulnak erősebbnek.”