Nem kívánok üzengetős háborút folytatni a mostani vezetéssel, és a frakcióban maradtakkal, akik között vannak tisztességes és gerinces emberek. Sárdobálásban nem veszek részt és az erre fogékony médiának nem fogok nyilatkozni a jövőben, nem kívánok ellentéteket élezni. Hiszen ha most el is vált az utunk, bízom benne, hogy a Jobbik tagsága és vezetése idejében fel fogja ismerni, hogy azon az úton, ahol most járnak nem a szebb jövőbe fognak eljutni.
A kilépésem konkrét előzményeiről azt kell elmondjam, hogy Vona Gábor és köztem valóban 2010 óta áll fent döntő nézetkülönbség a párt stratégiáját illetően. A vezetés nem tolerálta, hogy idén májusban az ő megkérdezésük és hozzájárulásuk nélkül akartam a párt alelnöke lenni. A nekem felemlegetett kiszavazás a regisztráció kérdésében, olyan elvi álláspont volt, amit korábban a párt is képviselt, hiszen nem szeretnék ha a választásokat és a nemzet jövőjét a szervezetten megvásárolható cigányság, és tudatlan vagy hiszterizálható tömegek döntsék el álhírekre alapozva. Ebben az ügyben is fontos meghátrálást követett el a Jobbik pillanatnyi politikai érdekek alapján.
A kilépés kiváltó oka Szegedi Csanád ellen tett feljelentésem volt, amelyben a párt a hangfelvétel nyilvánosságra kerülése, idén július óta lépéskényszerben volt. A képviselői eskünk kötelez: „Az Alkotmányt a többi jogszabállyal együtt megtartom és megtartatom...” A hivatalos személyek pedig a Be. 171.§.(2) szerint kötelesek a tudomásukra jutott bűncselekményt feljelenteni.