A gyengék pártján állok, és nem a nőkén

„Nem az ügyeletes fideszes tahót kívánom védeni, de a családon belüli erőszak kapcsán kibontakozott polémia nyomán tegyük már fel magunknak a kérdést, hogy ugyanígy fölháborodunk-e akkor, amikor nem a nőket küldik el szülni, hanem a férfiakat dolgozni, karriert építeni, biztonságot teremteni? Mennyivel rosszabbak Varga képviselő sztereotípiái, mint azoké a nőké, akik elvárják, hogy a férfi fizessen a randin, legyen sikeres, előzékeny és önfeláldozó, fogadja el, hogy nyugdíjba később mehet, cserébe viszont a temetőbe előbb viszik. Ja, és legyen kocsija meg lakása!

Fizikai erőszakot elszenvednek férfiak is, épp úgy, ahogy lelkit is. Szeretetmegvonás, irreális elvárások, szexmegvonás, napi vérszívás. A terror mindkét fél eszköze, a párkapcsolati háború világjelenség és talán kortünet. Nem a büntetőjog és semmiképpen sem a szüfrazsett-hisztéria a megoldás erre. Az államnak természetesen meg kell védenie a polgárait és el kell rettentenie a potenciális erőszaktevőket, de nem volna szabad azt a hazug propagandát terjeszteni, mely szerint a nők potenciális áldozatok, a férfiak pedig potenciális agresszorok. Aki normálisan akar élni, és nem használja a terror eszközeit, az sajnos könnyen válik áldozattá, akár férfi, akár nő. Ha csupán gyengébben büntet, mint a partnere, akkor is. És őt nem védi meg a büntetőjog.

A válást követő gyermekelhelyezés is simán megérne egy misét. De attól tartok, hogy ennek a bírói gyakorlatnak sem mostanában várható a revíziója. Egy szó, mint száz: a gyengék pártján állok, és nem a nőkén.”