A futball a mi játékunk!

2012. július 22. 10:24

Orbán Viktor
Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia

A futballban az a varázslatos, hogy nem lehet, mondjuk, az IMF nemzetközi versenyképességi rangsora vagy hitelképességi rangsora alapján eredményt hirdetni. Interjú.

Szóba került a magyar válogatott. Szerethető?

Ez a szóösszetétel, hogy »szerethető válogatott«, nálam kétszázötven felé emeli a vérnyomást. Mert ugyan már, mi a fenét lehetne csinálni egy válogatottal, ha nem szeretni?! Hiszen az a mienk. Azok mi vagyunk. Úgyhogy ez is szép célkitűzés, de ennél azért magasabbra is tehetnénk a mércét. Például, hogy sikeresek legyünk. Kijussunk egy nagy tornára. Legyen világverő válogatottunk. Én ezekben a dimenziókban álmodom. És nem is kétséges, hogy még nyugdíjas korom előtt ülök én még olyan mérkőzésen a lelátón, ahol a legmagasabb kategóriában jegyzett csapatot verünk majd el a válogatott szintjén is, és nem barátságos meccsen, hanem egy világversenyen.

Hiszen a futball nem matematika kérdése csupán…

A futballban az a varázslatos, hogy nem lehet, mondjuk, az IMF nemzetközi versenyképességi rangsora vagy hitelképességi rangsora alapján eredményt hirdetni. A görögök példája azért fontos példa, mert arra tanít, hogy nincs reménytelen helyzet. Tehát lehet gazdasági válság, összeomolhatnak klubok, most éppen nem tudnak fizetni a nagy klubokat leszámítva szinte egyetlen görög klubnál sem, mégis, amikor kell, akkor az Eb-n összeszedték magukat, szerintem kiválóan szerepeltek, és utánpótlás korosztályaik is emberfeletti erőket mozgósítva remek eredményt tudnak elérni. Az U19-es válogatottjukat, amely tele volt a felcsúti Puskás-Suzuki-kupán korábban látott Panathinaikosz-játékosokkal, a spanyolok éppen, hogy megverték az Eb-döntőben. Hiába van sok pénzed, attól még nem biztos, hogy jól tudsz futballozni. És hiába vagy gazdaságilag nehéz helyzetben – az ötvenes évek Magyarországán nem virágzott a jólét –, ha tehetséges vagy, a világ csúcsára is eljuthatsz. Ezért a másik dolog, ami rosszat tesz a vérnyomásomnak, amikor a sportújságokban állandóan a transzferárakról olvasok. Az átigazolási díjak az üzleti szaklapokba valók, számomra elvesznek a sport értékéből, nem hozzátesznek. Gyurcsó Ádám transzferára hogyan viszonyult Petr Čech transzferárához a lövés pillanatában? Amikor azzal próbáljuk magyarázni az eredményt, az esélyeket, hogy egyébként kinek mennyi pénze van, az számomra a sport lealacsonyítása. És annak az egyébként gazdag és erős országok által terjesztett legendának az akaratlan megerősítése, miszerint ha hátul vagy, hátul is maradsz, ha szegény vagy, szegény is maradsz, és mindig is sikertelen leszel. Hát ez ellen küzd Magyarország.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/39074