A kamatokra kidobott százmilliárdból miért nem inkább szavazókat vettek?

2012. július 22. 05:30

Hajlok arra, hogy két forintos percdíj-emelés a telefonon nagyobb szavazatvesztés, mint amit az IMF-ügy cikkcakkjain, finomságain el lehet szenvedni.

2012. július 22. 05:30
Madár István
Véleményvezér

– Azt mondod, nem tudod, mi éri meg politikailag az »IMF-nélküliségben«. De hiszen emlékszünk még a »Nem leszünk gyarmat!«-transzparens mögött vonuló békemenetre: nem egyszerűen csak arról van szó, hogy az IMF-nélküliséggel bár semmit nem nyer Orbán Viktor kormánya, de a megállapodás súlyos hitelességvesztéssel járna a szavazótáboruk egy jelentős része előtt?

– Őszintén szólva ez okozza a legnagyobb fejtörés számomra is. Talán csak azért, mert nem foglalkozom a politikával, de nekem máshogy néz ki az IMF-sztori politikai költség-haszon struktúrája, ezért nem is értem a kormány időhúzó taktikáját. Épp a napokban egy nagyra becsült politológus ismerősömet is zaklattam a kérdéseimmel, de a helyzet számomra továbbra is ködös. Nem világos például, miért politikai kudarc, ha az EU/IMF-megállapodás végül létrejön. A kormány hivatalosan végig ezt kommunikálta, a hosszú tárgyalás csak »bizonyíték«, hogy eközben keményen védték a magyar érdekeket. Akit ez ügyben el lehetett veszíteni, azok jó részét az IMF visszahívásakor már elveszíthették. Persze lehet, hogy most azokért megy a küzdelem, akik tavaly év végén elbizonytalanodtak, bár nekem az ezért felvállalt 100-200 milliárdos további megszorítási kényszer politikailag is nagy árnak tűnik. Amúgy is hajlok arra, hogy két forintos percdíj-emelés a telefonon nagyobb szavazatvesztés, mint amit az IMF-ügy cikkcakkjain, finomságain el lehet szenvedni.

Pont ezért a másik eset (nincs IMF-deal) politikai költség-haszon egyenlege sem egyértelmű nekem. Hiába húzza az időt a kormány, egy esetleges meg nem kötés ugyanúgy tekinthető kudarcnak: »tessék, vissza kellett hívni őket, de még ezt sem tudták rendesen megcsinálni«. Ez esetben a »mennyibe kerül ez nekünk« egyre erősödni látszó narratívája is kap még egy lökést. Most az olyan vészforgatókönyvekről, mint hogy olyan gyorsan jön majd a külső baj, hogy nem lesz idő megkötni, amikor igazán szükség lenne rá, nem beszélek. És itt is jön az, hogy a »megnyertük a szabadságharcot« politikailag kétes értékű eredményével szemben ott áll több százmilliárdos ablakon kidobott pénz, amivel szavazókat lehetett volna venni. Ráadásul látva a nemzetközi helyzetet, a szabadságharc végérvényes győzelmét nem is lehet igazából kihirdetni, legfeljebb sugallni. Még egy IMF-kiebrudalást nem biztos, hogy tolerálna a piac, és elviselne az ország.

Ha ezek alapján tippelnem kellene, akkor még mindig inkább azt mondanám, hogy jobb lenne megkötni a dealt, és a megpuhított közvélemény elfogadóbb lenne, mint egy évvel ezelőtt. Más következtetésre akkor jutnék, ha azt feltételezném, hogy a politika nem önértékén kezeli az IMF-megállapodást, hanem valami elvi, értékalapú megközelítés alapján utasítja azt el. Vagy – és ez tűnik kirajzolódni az elmúlt 1-2 hónapban – olyan, nem IMF-kompatibilis lépéseket tervez, melyek megint elhozzák az unortodoxia időszakát.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 63 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kjkj945
2012. július 22. 18:44
"kognitív disszonancia Belső feszültség, amit egy – eddigi tapasztalatunknak ellentmondó – új információ vált ki. Az a konfliktusos állapot, amelyet átélünk, miután olyan döntést hoztunk, amely korábbi véleményünkkel, érzelmeinkkel és értékeinkkel ellentmondásban áll."
bolá
2012. július 22. 16:21
Látom egyszerű magyar szavakat nem értesz, közben dobálózol idegenekkel, amelyeket ugyancsak nem értesz. A Barclays csalt a Liborral, ez bűntett, akik ezt csinálták – a bank vezetői – bűnözők, még a neoliberális szócső Economist is kénytelen volt bankster-ekről írni az ügy kapcsán. De a korábban Goldman Sach-os amerikai pénzügyminiszter 3 hónappal a Lehman csődje előtt, egy moszkvai találkozón megsúgta a volt kollégáinak, hogy a Lehmant már nem mentik ki; így a Goldman Sach kapott 3 hónapot, hogy szép csendben kiszálljon a Lehman-pozícióiból, amiben persze a hitelminősítők is nyakig benne voltak, mert egészen a csőd előestéjéig AAA-n tartották a Lehman, a Goldman Sach magas áron eladta, egyszerű tudatlan kisbefektetők meg megvették, aztán jó nagyot vesztettek. A HSBC a mexikói drogkartellek pénzét mossa tisztára. És még a végtelenségig lehetne folytatni a bűntényeket csalásról, bennfentes kereskedésről stb. Olyanok ezek, mint a Tour de France-osok: mind kokszos. Csak ezekről az általuk tulajdonolt globális média mélyen hallgat, csak amikor már nagyon nagy a balhé – most a Barclays – Libor – akkor számolnak be. De te azért ezeknek a bűnözőknek a szlogenjenit ismételgeted. Ezért tartunk itt.
Aaronboy
2012. július 22. 14:08
Ha az egész neked ködös, nem egyértelmű, akkor mi a lófaszt okoskodsz, akkor kussolj!
hátakkor
2012. július 22. 11:42
BTW a szavazó vásárlás nem túl legális. Szocialista Ildikó néni osztogatott 19eFt-os sárga csekkeket Budafokon, h szebb legyen a szipirtyó fekvése
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik