Nyirő és Wodehouse

2012. július 6. 15:41

Sárközi Mátyás
Heti Válasz

Az író gazdag termését el kell választani a gyenge jellemű férfiú politikai múltjától

„A világhírű angol vígjátékíró 1940 után, a náci rádiópropaganda szolgálatában, Németországból gúnyolta Hitler ellen küzdő honfitársait. Az erdélyi próza mestere ugyanakkor (bizonyára a visszacsatolt részek magyar fennhatóságának véglegesítésében reménykedve) a nyilaspuccsot követően is megtartotta parlamenti mandátumát, a soproni nyilasújságban dicsőítette a németeket, majd Nyugatra távozott. Sem az Amerikában letelepedett Wodehouse, sem a Spanyolországba emigrált Nyirő nem tért vissza hazájába. Az angol író haló poraiban sem. Wodehouse esetében 1945 után felmerült a vádemelés lehetősége, különösen A. A. Milne szorgalmazta, hogy vonják felelősségre, amiért kollaborált az ellenséggel. Nyirőt Rajk László kérte ki 1947-ben a szövetséges hatalmaktól, hogy háborús bűnösként bíróság elé állítsa, de kérelmét elhárították.(...)

Nyirő Józseftől nem olvastam sokat. Novellafüzére, a Jézusfaragó ember kvalitásait becsülöm, az idealizált székely góbé története, az Uz Bence számomra túlcifrázott, nem éri el Tamási Áron regényeinek színvonalát. Nyirő a spanyolországi emigrációja alatt égető honvágytól szenvedett. Kijár neki, hogy porai a szülőföldjében hantoltassanak el? Igen. Ám politikai kérdés, hogy e szertartás miként ünneplendő.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/38438