Sima spanyol győzelem lesz. Szóltam

„A pozitív focit viszont mindig értékelni kell, és hálásnak kell lenni a csapatnak, amely ezzel a hozzáállással áll neki a meccsnek. Az nem várható el egy Anglia-drukkertől, hogy szeresse a spanyolokat, mint ahogy én sem szerettem volna őket, ha véletlenül úgy kezdenek el focizni, mint Zicóék 1982-ben, de hülyeséget beszélni meg utálkozni felesleges. Amit Xavi és Iniesta az utóbbi négy évben klub- és válogatottszinten megcsináltak, az egészen egyszerűen példátlan a foci történetében, és csak leesett állal lehet bámulni (mint ahogy egy jó Xabi Alonso-Özil-Cristiano Ronaldo kontrát is, bár fingom nincs, minek szabadkozom itt). Egyébként meggyőződésem, hogy ez a béna unalmasozás is azért jött elő, mert a Barca és a spanyol válogatott két kulcsemberét nem lehet azzal elintézni, amivel az ellenfél klasszisait szokás, hogy undorító hajzselés taplók, hányinger módon színészkednek. Aki ezt a két embert nem szereti, az a focit, és ennek egyenes folyományaként az életet sem szereti. Nyilvánvaló, hogy a 2012-es spanyol válogatott a döntőt leszámítva messze nem volt a 2008-as csapat színvonalán (mert hát a meglepetés erejével például már nem élhetnek), és pláne nem a Barcáén, de hát Messi tényleg csak egy van. Ettől ez a spanyol csapat már a döntő előtt is sokszor játszott nagyon jól, igaz, egyszer sem 90 percen át.

Elég szomorú, hogy ezt a világ egy része még mindig képtelen felfogni. Nem is a magyar netcigányokra gondolok, hanem például az UEFA-ra, amely Iniestát választotta meg a meccs emberének, pedig ugye egyértelműen Xavi volt az. Vagy a Guardian percről percréjére, amely az első gólnál Cesc zsenialitásán lelkendezett. Az isten szerelmére, ott Iniesta hasította ketté az olasz védelmet, Cesc beadása már csak rutinmunka volt. Gondolom ha valaki túl sok angol focit néz, menthetetlenül károsodik az agya.

Nem volt ez egyébként rossz Eb, nyert a legjobb, második lett a második.”