Orbán Viktor nagyon humoros ember, sokat nevetünk

2012. június 14. 09:15

Burger Barna
Origo

A könyvbemutatón mondta, hogy azért szeret velem dolgozni, mert nem vesz észre. Általában igyekszem olyan távol maradni, hogy ne érjek bele az ő személyes aurájába. Interjú.

Vannak még helyzetek, amikor elbizonytalanodsz?

Az első öt-hat évben előfordulhattak bizonytalan helyzetek, de ez ma már nem jellemző. Nem tudom, hány évvel ezelőtt volt például egy frakciógyűlés vidéken: bementem, Orbán Viktor beszélt a frakciótagoknak. Viktor elkezdi mondani, hogy és mint lesz, befejezi a mondatot, majd azt mondja, hogy »Barna, kérlek szépen, te most akkor menjél ki«. Egy hatalmas teremben kicsit kínosan érzi magát az ember ilyenkor, de aztán rájön, hogy oda kell figyelni, vannak dolgok, amelyek egyszerűen nem tartoznak rám. Ezen nem megsértődni kell, hanem tanulni belőle. Fontos, hogy az ember mindig a háttérben maradjon. Orbán Viktor a könyvbemutatón mondta, hogy azért szeret velem dolgozni, mert nem vesz észre. Általában igyekszem olyan távol maradni, hogy ne érjek bele az ő személyes aurájába.

Nem is beszélgettek?


De, sokszor. Ha repülőgépen utazunk, megbeszéljük a focimeccset vagy egy könyvet, amit mindketten olvastunk. Vannak beszélgetések, amelyeknek az elején bent vagyok, de két perc után ki kell menni, és ha mondjuk később a repülőn felhozom, hogy milyen érdekesnek indult a beszélgetés, nem mondja el a tartalmát, de összefoglalja, hogy milyen érzés volt, amit az adott emberrel átélt közben. Ezek a dolgok érdekelnek, a politika maga nem, csak az emberek. Orbán Viktor nagyon humoros ember, sokat nevetünk, ha utazunk valahova. Sok esetben előfordul, hogy megnevettet politikusokat is. És mivel ez még egy sima kézfogásnál is nagyon erős grimaszokat eredményezhet, nagyon oda kell figyelni, főleg, ha egyből egy vicces mondattal kezd. Ilyenkor nehéz komoly képeket csinálni.

Akár az IMF-képviselőit is megnevetteti?


Mindenkit, persze. Az olyan emberekkel is ugyanolyan vicces, akik nem az ő pártállásán vannak. A médiából ez nem jön le, de ha ott vagy a közelben, akkor látod. Ezt értem szerencse alatt; hogy látom, hogy mi az igazság, és tudom, hogy ebből mi látszik a médiában. Ezért is érzem magam kiválasztottnak, főleg úgy, hogy nem is értek a politikához.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/37595