A liberalizmus álarcai

„Ki ne szeretne szabadnak lenni, ki ne szeretné és tisztelné a szabadságot? Eleink éltek és haltak érte, jelenkorunk és közelmúltunk azonban a szabadság és ezzel együtt a liberalizmus hajdan volt eszméjének a megcsúfolása a nyugati társadalmakban. A »szent szabadság«, a népeké és a személyeké, a nemzeteké és az országoké, a maga nemes, tiszta elgondolásában már a régmúlté. A liberalizmus az idők során álarc lett, és ahogy kopott, egyre átlátszóbb álarca sötét törekvéseknek, mára egy világuralomra törő hatalmi kör globális érdekérvényesítésének álcája. Sok arca, pontosabban álarca van ma is a liberalizmusnak, de mind a zsákmány felé fordul, s egyik itt, a másik ott mutatkozik meg nemzeteket, társadalmakat és globálisan az egész emberiséget veszélyeztetve. Veszélyeztetve, mert célja eleve a bomlasztás, a rombolás, az elszegényítés és ezek révén az uralkodás mások felett.

Az egyik ilyen álarcos a gazdasági racionalitás és a szabadság képében jelentkezik. A lényege, hogy a korlátlan piaci szabadság címén az áruk és a tőke szabadon áramlik a világban, határok nélkül, korlátlanul. Így az országok, a nemzetállamok nem védhetik meg magukat, nem védhetik meg gazdaságukat, saját termelőiket és termékeiket, az áramlást a piac szabályozza, a piacot pedig a nemzetek feletti tőke és akik azt birtokolják. Nap nap után tapasztalhatjuk, hogy ez a tőke mennyivel erősebb, mint az állam, a kormányzat, sőt, mint maga a társadalom. Ma már látjuk az eladósításunk árát, és nyögjük ennek elviselhetetlen terheit, s nyögni fogjuk előreláthatóan nemzedékeken át. Ehhez a kiszolgáltatottsághoz persze kellettek azok a kormányok is, amelyek ebbe a játékba belementek, elfogadták a liberalizmus szabályait és feladták az országot. Ezzel szembesülhettünk megint a múlt héten, amikor olvashattuk a lapokban, hogy mekkora – egyszerű honpolgárnak felfoghatatlan – összeget kell adósságtörlesztés fejében kifizetnünk ebben a fél évben és a következőben, meg az utána következőkben. Borzadjon el, aki még borzongani tud, egyre többen már csak hűlt lélekkel viselik el a jelent, és a jövőre inkább nem gondolnak.”