Ki az úr a Hargitán?

„Az erdélyi magyarság megmaradásának kollektív eszményét és az ehhez szükséges erőt az anyaországtól történt elszakadása óta minden esztendő pünkösdjén, Csíksomlyón erősíti meg. Tudja ezt a fölötte uralkodó bukaresti elit is, amely eddig minden alkalmat megragadott arra, hogy a zarándokok lelkét megfertőzze a megfélemlítés gonosz gyúanyagával. Nem múlt el búcsú – főleg az elmúlt két évtizedben –, hogy azt ne előzte volna meg valamilyen infernális, hitvány és becstelen intézkedés, amit a román nemzetállamot őrzők főztek ki dohos és áporodott bukaresti konyháikban. 

Ha pedig tolvaj lelkiismeret-furdalásuktól elvakulva nem futotta többre néhány rosszmájú és alantas intézkedésnél vagy gáncsoskodó kormányhatározatnál, akkor idomtalan karhatalmi eszközöket vetettek be a búcsújárók megfélemlítésére. Bakancsos zsandárokat, ócska gépmadarakat küldtek a fohászkodó hívek közé és fölé, nehogy bárki is elfeledje, ki az úr mostanság a Hargitán. Bukarest idén elvetette a sulykot. Az alig néhány napja regnáló balliberális Ponta-kabinet nem elégedett meg azzal, hogy kivéreztette az erdélyi magyar nyelvű orvosképzést, most egyenesen halottgyalázásra, kegyeletsértésre készül.

A román kormány nem szeretné, hogy Nyirő József egykori erdélyi magyar író, katolikus pap és újságíró székely rögök alatt, a Hargita, Rika rengetege, a Küküllő, Csicser, Budvár és a pisztrángos patakok, a virágos rétek, a bükkösök, a fehéren villámló nyíresek, az elvesztett csodás magyar világ ölén pihenhessen meg örökre. Pedig ezt kívánta halála előtt még néhány héttel is. Végül pedig a madridi klinikán, az utolsó négy fal között meg kellett elégednie azzal, hogy legalább így képzeli el végső nyughelyét. Azt írta, »így talán könnyebb lesz«…”