Akarategység

„Nagyon jó ez a szó! Tudom már, hogy mi hiányzik a mi kis országunkból. Igen, jól mondod, az akarategység. Ez valami olyasmit jelent, hogy a társadalom a legfontosabb dolgokról ugyanazt gondolja, és ugyanazt teszi. Mondjuk, egyformán bűnnek tekintjük az emberölést. Aztán közös akarat alapján hozunk törvényeket, amelyeket valamennyien be akarunk tartani, és be is tartunk. Szegények és gazdagok, főnökök és beosztottak, magyarok és cigányok, mindenki.

Három éve Veszprémben megöltek egy külföldi sportolót, másik kettőt életveszélyesen megsebesítettek. Ez nem szorul különösebb magyarázatra. Az már inkább, hogy a magyar igazságszolgál­tatás három évet dolgozott az ügyön, és kétféle ítéletet hozott. Az egyikben két cigány életfogytiglani kapott, a másikban 18-18 évet. A harmadik szereplőnek előbb 20 évet, a végén pedig 8 évet adtak. Az enyhítés egyik indoka az volt, és most jól figyelj, hogy nem lehetett a vádlottak akarategységére következtetni.

A középkorban a három jóembert szó nélkül kivégezték volna, és nem kezdtek volna filozofálni arról, hogy milyen szándékkal mentek oda. A tényt nézték volna. A mai világ azonban más, ég és föld. Filózni kell, bele kell élnünk magunkat a tettesek lelkivilágába. Végül is, lehet, hogy csak egy sört akartak inni. Tehetnek ők arról, hogy ott kujtorgott három külföldi sportoló? Miért nem ültek otthon? Hogy gyilkoltak a gyilkosok? Ugyan már, hogy lehet ilyen csúnya szavakat használni?! Azt se biztos, hogy szándékos volt. Csak úgy, véletlenül. Tudod, hogy van ez, a kocsmába bicskával mégy, s ha már viszed, használd is! Még megszólnának a rokonok.

Még mielőtt félreértenéd, sietve hozzáteszem, nem a cigányokon van a hangsúly, bár ezt a gyilkosságot kétségkívül cigányok követték el. A lényeg a törvény, a társadalom akarategysége. Az, ami nincs. S nagyon nagy baj, hogy nincs.”