Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. május 13. 14:35

Magyarként tekintünk-e arra a csoportra, amelynek a tagjai vállaltan magyar anyanyelvűek, a népszámláláson mégis szlovák nemzetiségűnek vallották magukat?

„Az első és még a leginkább köztudatban levő kérdés, hogy magyarként tekintünk-e arra a csoportra, amelynek a tagjai vállaltan magyar anyanyelvűek, a népszámláláson mégis szlovák nemzetiségűnek vallották magukat. Ha eltekintünk a népszámlálás körüli botrányoktól, számszerűsíteni is tudunk ebben a tekintetben: mintegy ötvenezer olyan személy él az országban, aki ebbe a kategóriába esik. Igényeik, magyarságukhoz való kötődésük más, mint a nemzetiségükben és nyelvükben is magyaroké.

Mennyiben tekinthetőek továbbá szlovákiai magyarnak azok a romák, akik ugyan más etnikumhoz tartoznak, de magyarul beszélnek és magyar iskolába járnak? Sok településen ráadásul csak és kizárólag ezeknek a nehéz szociális körülmények között élő közösségeknek köszönhető az, hogy az adott helyen még működhetnek a magyar iskolák. A krasznahorkai incidens nyilvános fogadtatása azt mutatja, hogy ezen a téren is komoly problémák vannak a szlovákiai magyarok önképével – és az sem biztos, hogy a romák a közfelfogás szerint részét képezik a közösségnek.

Máig nem tisztázott, menynyiben számít a szlovákiai magyar közösség tagjának az a réteg, amely már (még?) csak szimbolikusan kötődik ehhez a régióhoz, mert Csehországban, Magyarországon vagy az északi országrészben él, s nem vagy csak gyenge kapcsolatban áll a közösséggel, szülei vagy gyerekkori barátai révén. Vajon vannak ennek a csoportnak önálló igényei, szlovákiai magyar nemzettudata?

Léteznek továbbá olyan külsőségekben megnyilvánuló különbségek, melyek arra jók, hogy tudatosítsák, mennyire másként értelmezi a szlovák– magyar viszonyt maga a közösség. Kézenfekvő példákkal szolgálnak a sportesemények. Az éppen zajló jégkorong-világbajnokságon például egyesek teljes szívvel drukkolnak a szlovákoknak, éneklik a himnuszt és skandálják a jelszavakat, mások a mihamarabbi kiesésüket és leégésüket kívánják. Még a politikusainknak is folyamatos dilemmát okoz annak a kérdésnek a megválaszolása, kinek drukkolnának egy magyar–szlovák hokimeccsen.

Végül, de nem utolsósorban a szlovákiai magyar közösséghez való tartozás erősen átpolitizálódott. A Híd-szavazókkal kapcsolatban gyakran elhangzik az a vád, hogy olyan magyarok, akik az elszlovákosodás felé tartanak. Az MKP-szavazókat egy ellentétes logika folytán gyakran minősítik olyan rétegnek, amely képtelen megbékélni azzal, hogy Szlovákiában él. Pedig ők csak másként magyarok.”

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/36483


25 komment
Összes hozzászóló megjelenítése
A kommentek nem szerkesztett tartalmak,
tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



"magyarként tekintünk-e arra a csoportra, amelynek a tagjai vállaltan magyar anyanyelvűek, a népszámláláson mégis szlovák nemzetiségűnek vallották magukat."

Nem.

Aki nem tekint magára magyarként, az nem magyar. És ugyanakkor nem kell magyar anyanyelvűnek lenni, hogy magyar legyen valaki.


 

Csák Máté vagyok, a Felvidék ura. III. András halálával kihalt az Árpád-ház, és megnyílt az út, hogy enyém legyen a Szent Korona. De ehhez előbb le kell győznöm vagy hűbéresemmé kell tennem a többi oligarchát.

 

Válassz engem a Kard és Korona társasjátékban, hogy Pozsony, Nyitra és Gömör vármegyék mellé az egész Magyar Királyságot meghódítsuk!

(X)

Vissza kell csatolni Magyarországhoz Szlovákiát és megszűnik minden ilyen probléma.

Válaszok:
gróf Bercsényi | 2012. május 13. 16:24

Hülye kérdésre legfeljebb hülyeséget lehet válaszolni.
A kérdés nem az, hogy magyarként tekintünk-e rá, hanem az hogy ezer éves multtal a háta mögött mi kényszeríti arra, hogy ne vállalja a szavazólapon a magyarságát.

Válaszok:
Vhailor | 2012. május 13. 16:11

Ezer éves múltból nem lehet kenyeret venni, és miatta nem kapsz munkát. Az emberek többsége alkalmazkodó természetű, és a nemzetiség nincs sehol senkinél kőbe vésve. Ha meló van Pozsonyban, Nyitrán vagy Kassán, akkor csak természetes, hogy oda, vagy talán még tovább mennek a népek dolgozni, ahol már nem magyarul kell beszélni. Az egyszerű jómunkásember pedig, amikor látja, hogy ebben van jövő, már szlovák suliba adja a gyerekét, mert jobban fog tudni majd érvényesülni. Ez kérem szépen a rideg valóság. Akár tetszik, akár nem.

Válaszok:
Forsz | 2012. május 13. 18:30

Ki a francnak kellene négymillió tót a magyar országhatáron belülre?

Most 5.2 millió a Sosemvoltország állampolgárainak száma, félmillió vallja magát magyarnak. Impériumváltás esetén nyilván egymillió fölé emelkedne a magukat magyarnak vallók száma, de még mindig ott lenne négymillió tót.

Ezért mondom, hogy a Szovjetúnió felbomlása után föl kellett volna a magyar Felvidéket osztani Lengyelország és Magyarország között, természetesen kötelező államnyelvvé téve a lengyelekhez tartozó északi részen a magyar nyelvet.

Mértékadó lengyel tudósok szerint szlovák nyelv nincs, az egy déllengyel nyelvjárás.

Válaszok:
Forsz | 2012. május 13. 18:14

Az ötleted nem rossz. Tökéletes megoldás lenne az is, ha csak a déli, magyarok által lakott területet kapnánk vissza.


Azért, hozzájuk még te se férnél be.:)


"A szlovák a csehtől valóban csak egy nyelvjárás szintjén különbözik."

Ezzel vitatkoznék :)


Nos, szerintem sem a lengyelséggel rokon a mai szlovák, hanem a cseh és a morva etnikummal.
Ami nem jelenti azt, hogy ne lett volna lengyel beszűrődés a Felvidékre az évszázadok során.
A cseheknek egyébként van egy mondása: miszerint a szlovák az a cseh, amely magyarul beszél. Hát igen, ez régebben volt.

Hogy ezt a déllengyel elméletet lengyelek képviselik, annak bizonyítéka, hogy minden tisztázatlan és esetleges, legtöbbször nagyhatalmi érdekek mentén alakul.
(Amikor nagyhatalom voltunk, mi alakítottuk.)
Továbbá, hogy egyetlen nép sem mentes a nacionalista történelem szemlélettől.

A ma hatályos nemzetközi jogrend azt tartalmazza, hogy a határok kérdése az érintett országokra tartozik, azaz egyezzenek meg egymás közt.
Mindenesetre kíváncsi lennék az európai reakciókra, ha Magyarország egy jegyzékben megkeresné a szlovák kormányt és határkorrekciós tárgyalásokra szólítaná fel.


Hát ez az, kedves Vhailor! Az elcsatolt területeink és elszakított nemzetrészeink közül a legsatnyább a felvidéki magyarság. Nem véletlen, hogy ott tudott egy Bugár Béla pártot alakítani és az is jellemző, hogy ezek a felvidékiek nem az MKP-t, hanem a Híd-Most mozgalmat tüntették ki nagyobb bizalmukkal, most már másodszor.
Éppen erre a jelenségre utal a cikk szerzője is.

Ezt az álracionális blablát pedig, amit összezagyváltál arról, hogy mi kényszerít, kit, nos ezt is csak a Felvidék magyarjai vallják; más elszakított országrészek magyarjai közt - ha van is, aki ezt vallja - ez nem jellemző.
A vegyes házasság is a Felvidéken pusztítja a legnagyobb mértékben a magyar etnikumot. Nincs magyar tartásuk!
Lehet, hogy te oda való vagy...mindenesetre, ha így van, ne büszkélkedj vele!

Válaszok:
Vhailor | 2012. május 13. 18:43
nomármost 1 | 2012. május 13. 21:15
vizipipa | 2012. május 13. 23:05

"más elszakított országrészek magyarjai közt..." Az erdélyiek többnyire kitelepültek még a kilencvenes években Magyarországra, a délvidékiek dettó.

Miért? Mert Magyarországon jobban tudtak érvényesülni, ami érthető is. A felvidéki magyar viszont jobban tud érvényesülni szlovák nyelvterületen. Amíg ment a magyar gazdaság, addig ennek a trendnek ellen tudott állni Dunaszerdahely és Komárom környéke, mert az emberek átjártak dolgozni. Viszont ahogy a magyar gazdaság mélyrepülésbe kezdett, úgy ezek a lehetőségek is elapadtak. Komáromban rekordmagasságú a munkanélküliség, Szerdahelyről meg minden reggel járnak az emberek Pozsonyba dolgozni.


Hogy mennyire igazad van, emlékszem az átkosban Szlovákiában nem szóltak az üzletben az emberhez magyarul a magyarok, míg Erdélyben csak magyarul beszéltek azon a különösen sajátos, a szembe könnyet csalogató ősi nyelven.


Akkor éppen itt volt az ideje, hogy kezdjük értékelni magunkat, és hogy legyen " magyar tartás".


Nem hiszem, hogy az erdélyi és a felvidéki magyarok közé egyenlőségjelet lehetne tenni. És itt a magyar "tartásra" gondolok.
A két terület között nagyon sok különbség van. Felvidéken sokkal előrébb jár az urbanizáció ami feloldja a közösségeket. Erdélyben, különösen Székelyföldön, a fáziskésés miatt még mindig erősebbek a helyi - így nyelvi - közösségek.
Nekünk egyébként sem kategorizálni kell őket, hanem segíteni mindazokat akik őriznék magyarságukat és különösen azokat akik tesznek is ezért.
A Híd nincs ezek között.


"...magyarként tekintünk-e arra a csoportra, amelynek a tagjai vállaltan magyar anyanyelvűek, a népszámláláson mégis szlovák nemzetiségűnek vallották magukat..."

Nem, mivel ha saját magukat nem tekintik magyarnak, akkor mások miért nézzék őket annak?

"Mennyiben tekinthetőek továbbá szlovákiai magyarnak azok a romák, akik ugyan más etnikumhoz tartoznak, de magyarul beszélnek és magyar iskolába járnak?"

Teljesen. Ha valaki magyarnak érzi magát akkor az is és lényegtelen a származás.



Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó