Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. május 11. 08:11

Hogyan lehet védekezni az egészségtelen, kizárólag az állami megrendelésekre épülő gazdasági és politikai rendszerek kiépülése ellen?

„Nem hangzik jól a state capture, küzdeni is kell ellene, de vezethetne mindez egy kicsit más végeredményre is. Ha ugyanis ez a sajátos támogatás a – kormánytöbbség által persze bármikor módosítható – szabályok betartásával történik, nem csupán legális eljárás lehet, de talán még némi járulékos hasznot is hozhat. A politika akár pozitív befolyást is gyakorolhat az üzleti világra: mesterségesen megerősíthet vállalkozásokat, abban a reményben, hogy azok később az állam segítsége (megrendelése) nélkül is boldogulhatnak. Ilyen példák garmadával vannak a világban, ám a mi történeteink sajnos nem erről szólnak. Itt az üzlet addig tart, amíg a hatalom: ha már nincs politikai befolyás, a korábban futtatott cégek is eltűnnek a süllyesztőben.

De hogyan lehet védekezni az egészségtelen, kizárólag az állami megrendelésekre épülő gazdasági és politikai rendszerek kiépülése ellen? A – helyesen - egyre szigorodó átláthatósági szabályok csak megnehezítik a rejtőzködést, de nem teszik lehetetlenné a működtetést. Valami olyan tilalomfára lenne tehát szükség, amelyet a minap egy hazai üzletembertől hallottam: olyan szabályozás kialakítására, amely a »csókosokat« is rákényszeríti arra, hogy piaci körülmények között is megállják a helyüket.

Például olyan módon, hogy a közbeszerzési szabályok kimondják: egy állami megrendelésre pályázó cég összesen csak akkora mértékben kaphat egy adott időszakban közpénzt, amennyi piaci (azaz nem-állami) megrendelés állománya van. Az állam által elkényeztetett cégek így nem bújhatnának el teljesen a verseny elől, törekednének arra, hogy a politikai mankók nélküli világban is megállják a helyüket. A közpénz tehát nem csupán – a minden kurzusban megjelenő és nehezen kiiktatható - klientúra építést szolgálná, hanem áttételes módon hozzájárulna ahhoz is, hogy egy üzleti környezetben bizonyítani képes, hosszabb távon a politika nélkül is elboldoguló cég megerősítésével az ország javára legyen. Ha pedig ez nem megy, mert az adott cég amúgy életképtelen, a szabályozás még időben megakadályozhatná, hogy arra tökéletesen érdemteleneknek adjuk a közpénzt.”

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/36433


Összesen 78 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


"A pártokat pedig csak a nép, no meg esetleg az IMF, kényszerítheti valamire."

És egy demokráciában hogyan tudja a nép a kormányt bármire is kényszeríteni? Sehogy. Abban a pillanatban, amint a hatalmat választáskor a kormány megszerezte, többé a népre már nincs szüksége. Azt tesz a hatalom az országgal, amit akar. Határtalan hatalom. Abszolút. Ha a nép zúgolódik, ott vannak a rohamrendőrök.

A népnek a kormányzásba beleszólása nincs. Nem lehet népszavazni adókról, költségvetésről, nem lehet népszavazni arról, hogy a hová küldünk katonákat, nem lehet népszavazni nemzetközi szerződésekről, új választások iírásáról, ezt az alkotmány tiltja. A többiről is csak akkor, ha erre a hatalom megadja az engedélyt. A hatalomnak még az alaptörvényt sem kell a népel jóvágyatnia. A demokráciában azt tesz a hatalom a néppel ami akar.


"A csehek szerinted, hogyan jártak jobban pl. a Skodával? a vw konszern részeként, vagy ha egy dagi cseh megkapta volna puszira még pár évig gyártani a régi modelleket aztán bezárják?"

Konkrétan erre tudom a választ. Már ami a Skoda modelleket illeti. A cseh autógyár szinte minden évben még a szociban is előállt új típusokkal, motorokkal, melyek általában nem kerültek gyártásba. Az istennek sem tudták elérni, hogy a többi szoci beszállító, a más egységeket, alkatrészeket gyártó cégek alkalmazkodjanak, átálljanak az új típusra. Ezért általában a modellek a prototípusoknál, és a nullszériáknál maradtak. A beszállítók, a lagymatag hozzállast azért engedhették meg maguknak, mert az autógyárnak nem volt semmilyen lehetősége más beszállítókat keresni, még ha külföldön is.


"Tegyünk különbséget a termelő beruházások (autógyárak) és a szimplán fosztogató beruházások (Tesco, bankok) között."


Ismerek néhány kisvállakozót, mely azzal próbálkozik megélni, hogy ezt-azt gyárt, vagy előállít. Sajnos soha nem fognak nagyobb céggé fejlődni, ahhoz túl gyengék, nincsenek szakembereik, nincs tőkéjük, nincs modern technológiájuk, mostanság már piacuk se nagyon. Ismerek egyet, néhány asszonnyal középkori szerszámokkal dolgozik, lassan abbahagyja, inkább importálni fogja kínából.


"Ő megpróbált egy valódi demokráciát kiépíteni. Tudsz jobbat? Ha igen, mondd el!"

Természetesen tudok. Az egyik a tanácsköztársasági forma, a másik pedig a klasszikus republikanisztikus forma. Klasszikus republikanisztikus köztársaság a 18-19 sz. derekán az USA volt míg nem az alkotmánymódosítasok sorával át nem vedlett egy meghüjült demokráciáva, legfőképp a dél-észak háború alatt és a 19-20 sz. derekán. A tanácsköztársaság némelyik formája is megérne egy-egy vitát(ezt ne tessék összetéveszteni azzal, amit annak neveztek el a komcsik 1919-ben). A lényege ezeknek többnyire az, hogy senki nem tud túllépni bizonyos korlátokat, még a hatalom sem. Korlátozva van tevékenységi köre, hatalma, alkotmányosan ki van mondva, hogy miben dönthet, és miben nem. Többek között pld. ezért az USA-ban nem létezett jövedelemadó. Ezt, csak később, egy csalafinta jogi és politikai trükkel vezették be az első világháborút követően.


"Előtt. "az első világháború" előtt. 1894-től indult, 1913-ra megvolt. "Klasszikus republikanisztikus köztársaság" most is jó volna :)"



Az időpontokat képtelen vagyok megjegyezni ezért írtam 19-20 sz. derekát. :)

A jövedelem adó bevezetéséig az állam az ipari, bányaipari koncessziók eladásából élt, továbba az állam jövedelmi forrása a vámok és a banki licencek voltak,ha jól emlékszem. Az államnak abban az időben meg kellett elégednie ezekkel a kiadásai fedezésére.


"Ezt a "tanácsköztársasági" dolgot nem ismerem."


Nem léteznek politikai pártok. Az emberek saját magukat és érdekeiket képviselik személyesen a helyi tanácsokban. A helyi tanácsok küldötteket választanak, és ezek a küldöttek a tanács határozatait kötelesek képviselni a parlamentben. Amennyiben az nem így van, a helyi tanács másra bízza a küldetést. A költségvetést, a törvényjavaslatokat a küldöttek szavazzák meg aszerint, ahogy azt a helyi tanácsokban megbeszélték.


"Valami ilyesmit csináltak Brazíliában, Porto Allegre "kisvárosban". (Néhány százezeres.)"

Köszönöm az információt. Érdemes lessz utánanéznem.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó