Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. május 10. 17:46

Bayer cikkei bepillantást engednek egy teljesen kiábrándult, meghasonlott generáció életébe.

„Bayer cikkei bepillantást engednek egy teljesen kiábrándult, meghasonlott generáció életébe. Műveltsége, olvasottsága közös sok pálya- és kortársáéval, és közös az is, hogy számukra 1989-ben minden egész eltörött. Az a rezsim, amelyik a könyveket a kezükbe adta, nem tanította meg őket olvasni. Meglehet, a köznemesség és a tunya arisztokraták, akiknek a felrázásába Széchenyi beleőrült feleannyira műveltek sem voltak, mint Bayer Zsolt, ám a köz dolgaiban önállóak, érdekeik érvényesítésében határozottak, és hazafiságukban megingathatatlanok voltak.

A mai jobboldalon szétnézve Bayer nem csoda hogy ürességet lát. Annak az értékközpontú politizálásnak, amelynek a populista, újító, divatoló, liberális baloldal természetes fékjének és ellensúlyának kellene lennie, nincsenek emberei. Azok, akiknek a szellemi kvalitásai megvannak ehhez, öregek, mint Bayer, talán egy infarktuson is túl vannak, sose tanultak meg a saját lábukon állni, hazagondolni a birtokra, a műhelyre, gyárra, és vehemensen kiállni az elhatározott politika mellett, ha már egyszer feladtak érte valamit a birtokból, a műhelyből, a gyárból. A nagyobb közös jó érdekében.

Bayer múltba révedése annak felismerése, hogy komplett generációkból hiányzik az erkölcsi és szellemi önállóság, az arányérzék. Kádár idejében legalább valaki krétával berajzolta a gimnázium udvarának aszfaltos focipályályán, hogy kinek, hova kell állnia és merre kell fordulnia. Negyvenkilenc évesen befelé nézni, és felismerni, hogy belül nincs krétával rajzolt vonal, szörnyű érzés lehet.

Könnyebb dolog kifelé nézni. Csakhogy a keleti, fegyelemre és lojalitásra épülő társadalmak csodálata a magyar jobboldal retorikájában nem más, mint valami elveszett édenkert óhajtása. Orbán Viktor óriási, a magyar történelemben szinte példátlan egyszemélyi hatalma nem más, mint az igény a zsinórmértékre, a célra, a viszonyítási pontra, a vonalakra a focipályán.”

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/36421


Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Bayer Zsolt írásai bepillantást engednek egy, ma már meglehetősen ritka ember-fajta, a gondolkodó ember világába.
Ami pedig a kiábrándultságot, pesszimizmust illeti, a világtendenciák (kivéltképp: az európai) elegendő okot szolgáltatnak rá.


Hol van itt értékközpontúság? A jobboldal szétzuhanna, ha Gyurcsányt elütné egy pótos IFA! :) Onnantól kezdve nem tudnák magukat kivel szemben meghatározni!
Orbán meg olyan, mint a Hindenburg léghajó! A döglődő kommunista rendszer bomlásának gázai emelték a magasba és a nácik fáklyái fogják felrobbantani.


Értékközpontú? Utána: a gyár, a birtok...

Forditok: érték = vagyon. Ird le: vagyonközpontú.

És rögtön megérted befelé fordulva miért üres az emberke. Azért, mert a pénz nem érték ;)


Simor "keresztbetesz": úgy érted ezerrel kellene leértékelni a forintot? Mi van, nem kell a lóvé? Túl kevés a nyugati multik nyeresége?


Mindig tanulságos nyomon követni hajdan tehetséges, stílusos, kifejezetten jó tollú zsurnaliszták szellemi lezüllését onnantól kezdve, mikor látványosan beállnak egy-egy politikai kurzus fő sodorvonalába. Érvek helyett jön a gyűlölködés, irónia helyett a minősítgetés, józan ész helyett a feltétlen párthűség és a legvégén a kiégett cinizmus.
Hogy miért jutott ez most pont Bayerről az eszembe? Kettőt találhattok.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó