Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. április 24. 10:50

A polgári Magyarországnak a miniszterelnök szabott fazont. A Fidesz-KDNP támogatói köre ugyanakkor lényeges árnyalatokat, különvéleményeket vesztett.

„Thomas Carlyle alighanem elégedetten nyugtázná, hogy híres esszésorozatának központi tétele ismét bebizonyosodott, és a nagy formátumú politikus személyisége rávetül az egész korszakra. A hazai jobboldalon lényegében így történt: a polgári Magyarországnak a miniszterelnök szabott fazont. Ezzel az egységesítéssel ugyanakkor a Fidesz-KDNP támogatói köre lényeges árnyalatokat, különvéleményeket vesztett. Jelenleg csekély a jelentősége, de azt hiszem, ha a Fidesznek holnap új műsorhoz új férfi kellene, úgy járnának, mint 2002-ben: akkor a bukott választás után csakhamar kitűnt, hogy egyedül 
Orbán Viktor támogatottsága, kapcsolatrendszere, karizmája kecsegtet az újrakezdés reményével. 2002 fontos tanulsága, hogy a Fidesz vezérkara elsősorban csapatként erős, egyéni lehetőségeik az erős elnök mellett eltörpülnek.

A központosítás a sajtóban és a gazdaságban is tetten érhető: mindkét területen hatalmas hátránnyal indult a magyar jobboldal, de aztán fontos kormányközeli hídfőállások épültek ki. A magyar sajtópiac lényegében kiegyenlített, a világháló megjelenése eljelentéktelenítette a hagyományos sajtótermékek példányszámát, országos elterjedését, lefedettségét. A hírmonopólium megdőlése kétségkívül a jobboldalt erősítette az elmúlt tíz esztendőben, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a legutóbbi parlamenti, helyhatósági és időközi választásokon a polgári oldal hatékonyabban, tervszerűbben használta a kommunikációs forradalom eszközeit. A gazdaság kétségkívül a polgári kormány Achilles-sarka: látványos hibák, átlátszó ügyletek és felesleges erődemonstrációk csorbítják a hitelességét, és félő, hogy a munkahely-teremtési nehézségek miatt Magyarország legnehezebb sorsú régiói a szociális demagógia áldozatává válhatnak.

Még Helmut Kohl hívta fel Orbán figyelmét arra, hogy a klasszikus néppárt vezetőjének különös gondot kell fordítani arra, hogy tőle jobbra ne álljon komoly, szervezett parlamenti erő. Magyarország azonban nem Németország – a Gyurcsány-korszak égre kiáltó botrányai és a társadalmi feszültség megszülte a tizenhét százalékos Jobbikot. Bár azt gondolhatnánk, a polgári oldal jobboldali monopóliumát a semmiből kinövő protestmozgalom megingathatja, erre semmi jel nem utal. A Fidesznek még szerencséje is van a Jobbikkal: az új választójogi törvény azt sejteti, sok helyütt éppen a Jobbik billentheti majd a mérleg nyelvét a Fidesz javára, tekintve, hogy velük senki sem lép választási együttműködésre, ahhoz viszont elég sok szavazatot gyűjthetnek, hogy a formálódó baloldali blokk – bármit is értsünk ezen 2014-ben! – esélyeit elrontsák.”

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/35814


Összesen 34 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Egy csecsemönek minden vicc uj. A jobbik "programja" amivel előállt az nevezhető részben plágiumnak, mivel ami értelmes belőle az a fidesz korábbi programjaiból összeollozott(98 as részben megvalósitott kormányprogram adoptálása, valamint az Erös Magyarország 300 oldalas szakértői anyagban található részletek. A többi ami meg pur demagogia uszitó megosztó anyag amit hatszoros hanggal adták elő a kampányban s a valóságtól realitástól oly távol van, mint Mako Jeruzsálemtől.

Ez a vonal nagyjából ma is vezérfonala a parlamenti munkájuknak is.


Hogy Orbán egy igen tehetséges politikus azt minden józan ember belátja. Az is kétségtelen, hogy nehéz idökben kell helytállnia. Hogy megfelelö stratéga-e, az már erösen vitatható. A sikerei vagy kudarcai lesznek mindez mércéje.
És természtesen a korábbi kormányok lépéseivel fogják összehasonlitani az intézkedéseit. Kétségtelen, hogy különösen 2007 óta sokkal nehezebb kormányozni mint azelött.
Nem véletlen, hogy sok a konfliktus Európa-szerte és a szavazók gyakran váltják le a hatalmon levöket, remélve, hogy a másik kompetensebb és becsületesebb lesz.
A krízis sokszor kedvez a radikális pártoknak és a szélsö-jobbnak mindenütt könnyü dolga van ahol kisebbségek ellen lehet úszitani. Nyugateurópában nagyon hatásos a muzlimok elleni hergelés. Pedig nem nehéz rájönni, hogy a kecsegtetö nacionalizmus milyen véres jövöbe vezet...


Kedves Mandi! Nem tudom, milyen szempontok szerinti déznek egyes cikkekből, de már nem először tapasztalom, hogy lényeges mondandó marad ki.
Jelen esetben a cikksorozat címe: Mi a jobb?
Erről az elemzés végén ír a szerző, de éppen ez maradt ki a válogatásból. Elhiszem, hogy több kommentet vonz az orbánozás, de ha jól értelmezem, nem ez volt a cikksorozat célja.


Sikeresen mozgósítja az embereket.


Nevetséges ugy Orbánt mint Gyurcsányt mindenért okolni. Szerintem mindketten híres (nem hírhedt) dicsöséges magyar államférfiak akartak lenni. Ha ez nem sikerült, abban a körülményeknek és a holdudvaroknak is komoly szerepe volt.


A gyilkos norvég náciról is a posztkommunisták tehettek? És az összes nyugateurópai szélsö jobbos pártokról is?


És az mentség? Barbár az barbár, akárkit vagy mit szeret.


Jön is majd valami válasz a posztolótól az értelmezhetö kommentekre? Mert én azt hittem, hogy ez a sorozat valami uj lesz, igazi feedback-kel.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó