Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. február 27. 16:37

Az új rend magukat konzervatívnak tartó ideológusai a Kommentár c. folyóirat, a Pázmány egyes tanszékei, valamint a Konzervatórium, a Mandiner, a Jobbklikk blogok tájékán találhatók.

„Konzervatívjaink tagadni szokták eszmerendszerük ideológia mivoltát. Ehhez viszont arra az alkérdésre kellene felelnünk, hogy egyáltalán mi az az ideológia?

A köznyelv gyakran szól egyének ideológiájáról, arról, hogy »megideologizálják« (tkp. racionalizálják) cselekedeteiket. Ez minden ideológia egyik alapfunkciójára utal: arra, hogy valamely hatalomra került (vagy arra törekvő) társadalmi csoport a ráció érveivel támogassa, igazolja tevékenységét, döntéseit. A másik alapfunkció teleologikus: előzetesen kimunkált elveket jelent, amelyek lángoszlopokként szolgálnak az adott politikai alakulat számára.

Mármost az ideológusok nem szeretik elismerni, hogy az ő fő funkciójuk a hatalmi viszonyok és tettek aládúcolása, mert az snassz. A politikusok pedig utálják, ha elméleti emberek akarják megmondani nekik, hogy merre vezessék az istenadta népet. És mégis...

Jólértesültek szerint az új rend magukat konzervatívnak tartó ideológusai a Kommentár c. folyóirat, a Pázmány egyes tanszékei, valamint a Konzervatórium, a Mandiner (az egykori Reakció), a Jobbklikk blogok tájékán voltak találhatók a legutóbbi választások előtt és részben után is, bátoríttatva a korábbi ellenzék és mostani kormány által (bizonyos perszonáluniókról nem is beszélve).

Ám most nem a konzervatív elméletek, hanem a konzervatívnak mondott gyakorlat felől közelítek. Milyen tanácsokat kért és kapott az új kurzus az »ifjúkonokoktól« (az elnevezésért köszönet Robinzon Kurzor bloggernek) és mestereiktől, és ezeket vajon elfogadta-e, avagy elutasította? És vajon találunk-e konzervatívnak nevezhető kéretlen tanácsokat is, s mi lett ezek sorsa?”

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/33556


Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Akkor íme, a történelem első magyar-MaNcs szótára, részlet:

"igazi európéer" konzervatív=liberális
liberális=baloldali
jobboldali=kommunista
nemzeti=mucsai
baloldali=demokrata
keresztény=náci

A kötet többi része a nyilvánosság számára nem hozzáférhető.


"Érdekes módon hazai konzervatívjaink eszmeegyüttesének feltűnő sajátossága a tagadás, bizonyos korábbi népszerű eszmék elutasítása ..."

---- most ha erről az idézett részről írok 10 kritikai észrevételt, vajon mennyit kellene írnom az egész írásról, melyről maga a szerző jelenti ki, hogy "Készséggel elismerem, hogy fenti fejtegetéseimre a zagyvaság jellemző;". Ha ő így áll hozzá, vajon érdemes ezzel az egésszel foglalkozni? Nem érdemes, de ezt azért szerettem volna a szerző tudomására hozni. Legközelebb szedje össze magát, mert érdemben vitatkozni, csak koherens gondolatokkal, tényekkel alátámasztott írásokkal érdemes. Ilyen zagyva, vasvillázott egybeganézott előítélet-tömeggel nem. Egyáltalán akkor miért írta ezt a végtelen hosszú szófacsarást a szerző? Hadd ne találgassak, nyilván valami olyan ma is népszerű "érték" miatt, amelyet a "konzervatívjaink" sem utasítanának el, ha már ezért adják. (És csodálkozik, hogy "bizonyos" (és nem AZ)értelmiségiek szerepét megkérdőjelezik. Ilyen szociálpszichológusi írásokat olvasva (a szerző valami ilyesmi), én nem csodálkoznék. /Túlbeszéltem, sajna, de most már elküldöm./


Tisztelt szerző! Legközelebb kíváncsian várok egy, a modern szociáldemokrácia és liberalizmus hazai ideológiájáról és gyakorlatáról szóló, a mostaninál kevésbé homályos eszmefuttatást! ( Ha már Fletó egyiket sem írta meg)



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó