Mindannyian köptünk epét edzés végén

2012. január 16. 11:08

Általában, ahogy a sportolók idősödnek, azt gondolják, egyre többet megengedhetnek maguknak. Nálam ez pont fordítva működik. Interjú.

2012. január 16. 11:08

Melyik olimpia mit adott neked?


A sydneyi volt a generációnk első olimpiája - közülünk csak Fodor Rajmi és Kásás Tomi volt Atlantában -, a beteljesedés, amiért dolgoztunk, amiért 6 éves korunktól nap mint nap lementünk az uszodába, azt 23-25 évesen elértük. Az egész olimpia egy hirig volt, hiszen két vereségünk volt a csoportban, nagy meccsen győztük le a szerbeket az elődöntőben, és az oroszok elleni döntő utolsó két negyedéig nem voltunk annyira biztosak abban, hogy meglehet. Aztán a vége nagyon sima lett és parádés játékkal, 7 góllal nyertünk.

Athén az azzal kapcsolatos kétségek legyőzése volt, hogy meg lehet-e ezt ismételni? Hagyjuk-e magunkat lelkileg, hagynak-e minket az ellenfelek, a játékvezetők, a nemzetközi szövetség, hisz-e bennünk a közönség, hiszünk-e mi magunkban eléggé? Az egy igazi gladiátormunka volt. Mind a hét meccsünket megnyertük, a szerbeket és a bronzérmes oroszokat kétszer is legyőztük. Az volt a férfi munka számomra. És önigazolás is egyben: nem véletlenül jött össze, megérdemeltük, 14 hónap alatt 4 aranyat nyertünk, ezért is eljöttünk és el is vettük. Fantasztikus csapat voltunk, meg merem kockáztatni, hogy abból, amit én láttam a vízilabdázás alatt, a világ legjobb csapata voltunk emberileg, közösségileg, tudásban, tehetségben, beletett munkában és elszántságban.

A harmadiknál egy még nagyobb kérdőjel volt, hogy meg tudunk-e újulni úgy, hogy a sydneyi csapatból már csak páran maradtunk és az athéniból négy ember cserélődött le? Fölmérik-e az újak a feladat fontosságát? Ami nem kétség volt, csak kérdés, mert tudtuk, hogy az újak is nagyon jó játékosok, és mi is jók vagyunk. Újabb kérdés: de mi még elég jók vagyunk-e és ők már elég jók-e? Tehát együtt van-e ez a kettő? Válasz: igen. 2005-től, sok-sok év ezüst- és bronzérmei után, amikor két vb-döntőt buktunk el úgy, hogy esélyesek voltunk és vezettünk is. És aztán Pekingben meg tudtuk csinálni. Nehezen indultunk, de amikor az elődöntőben 6-3-ról elkezdtünk feljönni Montenegro ellen, igazából megnyertük az olimpiát. Aztán a döntőben 4 góllal nyertünk az amerikaiak ellen. Nagyon jól játszottak az újak, nagyon sokat tettek hozzá ahhoz az aranyéremhez. És akkor úgy gondoltam, ott lesz vége a pályafutásomnak.

Mi mindent mérlegeltél?

Például, hogy két gyereknek vagyok az apja, és a kislányaimtól elvettem és adtam is sok mindent ez alatt az idő alatt, és most itt a lehetőség, hogy nyugodtan azt mondjam 31 évesen, 300 válogatott mérkőzéssel, három olimpiai és hét másik arannyal, ez így teljesen kerek, mindenkinek köszönöm, aki segített. És én most balra el a színfalak mögött. Aztán Benedek Tibi és Molnár Tamás mondta le véglegesen, Biros Petivel mi nagyon hezitáltunk. Végül azt gondoltuk, az a legjobb megoldás, ha két évig pihentetjük ezt a kérdést, csak a klubban játszunk, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Aztán Kemény Dénessel beszélgettünk egy nagyot és arra jutottunk, hogy a 2009-es vb-re megyünk, de a 2010-es Eb-n adunk lehetőséget a fiataloknak és kicsit mi is átgondoljuk a következő két évet, hogy ha szükség van ránk és olyan a formánk, vállaljuk-e tovább. Egy évet hagytam csak ki, most pedig a kapitány eldönti, milyen csapatot állít össze. (...)

Változott a motivációd?

Általában, ahogy a sportolók idősödnek, azt gondolják, egyre többet megengedhetnek maguknak. Akár fegyelemben, akár úgy, hogy visszavesznek a munkamennyiségből. Nálam ez pont fordítva működik: egyrészt, ha  tartani akarom a lépést vagy jobb akarok lenni, mint a fiatalok, akkor legalább ennyit kell dolgoznom vagy többet, mint eddig, vagy mint ők. Másrészről azt gondolom, egyre kevesebb világverseny van már nekem hátra, azokon viszont minél szebb eredményt szeretnék. Ezért voltunk mindannyian nagyon csalódottak a sanghaji vb után, az idősebbek tálán kicsit jobban, hogy aranyesélyes csapatként játszottunk, nagyon sok szép momentumunk volt, fölénnyel vezettünk a szerbek ellen az elődöntőben, végül csak negyedikek lettünk. Az egy 3 fokozatú csalódás volt: nem nyerhettük meg az aranyat, nem játszhattunk döntőt és még a bronzmeccs sem sikerült a horvátok ellen. Vagyis az első három célunkból egy se jött össze. Csak a minimális, hogy az olimpiai kvalifikációt simán kivívtuk. Az biztos, hogy az elmúlt három év a válogatott legsikertelenebb időszaka eddig, úgyhogy most az Eb-n szeretnénk domborítani. És aztán még mindig lesz fél év az olimpiáig, remélem, mindenki egészséges lesz és képesek leszünk valami olyat alkotni, amit talán soha, senki nem tud majd megismételni.
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Honfi-fi
2012. január 16. 14:16
Istenek vagytok Fiúk! hajrá hajrá hajrá
Válasz erre
5
1
drieno
2012. január 16. 12:43
Sok sikert! Csak nehogy túleddzétek magatokat, mert abból is csak a baj van. Oda tőle a dinamika fizikailag, szellemileg meg elvész a kezdeményezőkészség! Pont ezek hiánya okozta a csapat vesztét az utóbbi világversenyeken, az ellenfelek ebben nőttek fölénk! Az idősebb játékosoknak is kell edzeni, de másképpen, viszont cserébe hamarabb kell elkezdeniük a bemelegítést stb... Jó lenne, ha az élettani, biológiai lehetőségeket is figyelembe vennék a csapatoknál. Csak egy focipéldát hoznék: a nagy portugál válogatottnál Figo már idősebb játékosnak számított. A vezetőség a görögök elleni EB döntő előtt elismerően nyilatkozott róla, hogy igazi vezér, elsőként végzi a gyakorlatokat, hajt mint az állat, bravó. Aztán a meccsen iszonyat lassú volt, a cselei közül pedig alig jött be valami, a passzairól meg ne is beszéljünk, mintha egy főállású járási bajnoksági falábút láttunk volna... Nem véletlenül kaptak ki a görögöktől, a csapat esze kicsinálta magát a felkészüléskor...
Válasz erre
5
1
balint60
2012. január 16. 12:00
Kis Gergely méltó és tiszteletet érdemló tagja a Kemény-csapatnak. Csak egy igazi sportember képes ilyen hitelesen szerény lenni; öröm volt olvasni az interjút. Gratulálok és lankadatlanul szurkolunk mindannyiuknak!
Válasz erre
28
2
WANTED
2012. január 16. 11:49
Hajrá, fiúk! Veletek van az egész ország!
Válasz erre
21
1
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!