Nincs kés a torkunkon

„Mi a magyar válogatott legfőbb motivációja az Európa-bajnokságon?

A világbajnoki negyedik hely miatti csalódottságunk. Ha a vb-n jobbak lettek volna nálunk az előttünk végző csapatok, és úgy végzünk a 4. helyen, azt tudomásul vesszük. A 2008-as zágrábi Eb ilyen volt, a szerbek és a horvátok jobbak voltak nálunk. Sanghajban senki nem volt jobb nálunk, mi sem náluk. Érdekes ez, hiszen Sanghajban az én előzetes várakozásaimnál jobban játszottunk, a legerősebb ellenfelekkel szemben is. A végeredmény viszont csalódás volt, nagy csalódás, ráadásul az elődöntő a szerbek ellen látszólag már a kezünkben volt, de hosszú egy vízilabdameccs. Éppen ezért munkálkodik bennünk a tűz és a javítási vágy, még akkor is, ha nincs a kés a torkunkon.

Mindez benned is felébresztette a tüzet eredménykényszer híján is?

Természetesen! Egyrészt a csoportmeccseken a sorsolás miatt (a magyar válogatott a világbajnok olaszok mellett a hollandokkal, a görögökkel, a törökökkel és a macedónokkal került egy csoportba, míg a másik ágon a szerbek, a horvátok, a montenegróiak, a spanyolok, a románok és a németek szerepelnek.) még lehet javítani a játékon, másrészt pedig éppen azért teljesíthetünk jól, mert nincs olyasfajta kényszer, hogy a jó olimpiai szereplés előfeltétele lenne a jó Eb-szereplés. Ebből kijöhet egy nagyon jó teljesítmény.”