A többség dönt

„Nem tudom, ki vezette be a kormány első száz napjának már-már kötelező megítélését, de tartok tőle, hogy importált portéka ez, akárcsak a Challenge Day vagy az utcai gírosz. Akárhogyan is áll a helyzet, Orbán Viktorék nyilvánvalóan nem szabtak maguknak határt az első száz vagy száznegyvenhat napnál – ugyanolyan eltökéltek és lendületesek, mint kormányzásuk első napján. Az Orbán-kormány első száz napja, ha nem is rengette meg a világot, de újfajta politizálást és merőben új célrendszert hozott. Ha jobban tetszik, szakított az elmúlt két évtized eseménykövető politikájával, és elébe megy az eseményeknek. (...)

A tavasszal összeállt az új többség. A több millió magyar elismerő moraja a zenéje ennek a többségnek. És a többség alighanem száz nap múltán is létezik, hiszen az elmúlt hónapokban a legtöbben viszontláttuk a kormányzásban vágyainkat, jövőképünket, nemzeti felfogásunkat. Tudom, hogy nem ildomos, de mégis idebiggyesztem a végére: a többi nem számít. Akinek fáj, hogy a nemzet újra nemzet, és hogy a magyarság közérzete javul, az elfér ugyan köztünk, de nem számít. És miután nem számít, ne is legyen tényező többé sajtóban, gazdaságban, sehol a hazában. Ismerjük a mondást: a többség dönt. Ennyire egyszerű.”