
A hallhatatlan sikolyok
Húsz éve mindig ugyanaz történt e hazában, amikor a magát liberálisként meghatározó értelmiség veszni érezte az őt éltető világot.
„Húsz éve mindig ugyanaz történt e hazában, amikor a magát liberálisként meghatározó értelmiség veszni érezte pozícióit, megrendeléseit, az őt éltető világot. A szónoklatokban hirtelen veszélybe került a jogállam, s összeroskadó tetőzete, lehulló gerendái nem csak a nyugatias jóllét eljövetelét veszélyeztették, de valamennyiünk életkilátásait rontották. Menekült hát, ki merre látott, legkésőbb a választásokon, hogy véget vessen az őrületnek, amely oly borzalmas jelekkel árulta el magát, mint hogy háromhetente ülésezett a parlament, vagy nem olyan jegyzőkönyv készült a kormányülésen, amilyet az ítélethirdetők helyeseltek.
A jogállam léte vagy összeomlása mindig tőlük függött. És itthon húsz évig ők határozták meg annak kereteit. Ők mondták meg, miről és hogyan szabad gondolkodni és beszélni. Ők őrizték a gazdaság működésének titkát, és ők hirdették ki, miként kell adóznunk, miközben önmaguknak feltalálták az adóoptimalizálás intézményét. Ők adtak arcot az európaiságnak, és jobbára az ő intenciójukra készültek külföldön a hogyan élünk mi tartalmú lesújtó vélemények. Mindennek ők voltak a forrásai. Ők maguk a mérce. Csakhogy az általuk szolgált világ a szemünk láttára roppant össze. Álságossága, hamissága, önzése nyilvánvalóvá lett. Az általuk hirdetett szakértelem, piac és tiszta ráció mítosza megrendült. Magyarország a csőd szélére sodródott.”






