„Az elmúlt két évtizedben kénytelenek voltunk hozzászokni ahhoz, hogy a magyar gazdaság parádés lóból kullogóvá vált. A legfrissebb növekedési adatok ismeretében a statisztikusok most is kénytelenek voltak megállapítani: a nyugat-európai kis konjunktúra ellenére a magyar gazdaság továbbra sem vette fel a megfelelő tempót. Annak is örülhetünk, hogy most nem estünk vissza. Csekély vigasz számunkra, hogy a közgazdászok is élesen vitatkoznak arról, hogy az oly kedvelt bruttó hazai termék (GDP) egyáltalán alkalmas-e arra, hogy a gazdaság állapotáról hű képet adjon.
Nicolas Sarkozy francia elnök még tavaly felkért néhány Nobel-díjast ennek a megvizsgálására, és kiderült, a kedvtelve használt mutató az elmúlt hat évtizedben, - amióta használják - megkopott. Bárki beláthatja: nem mindegy, hogy a gazdaság teljesítőképességének növelését milyen áron éri el egy ország. Rombolja-e a környezetét, újrahasznosíthatatlan hulladékokat állít elő, vagy éppen hadiiparába öli bele költségvetési pénzének milliárdjait. Most ott tartunk, hogy egyetlen mérvadó közgazdász se hisz a GDP-nek, de jobb híján használják. A kormányok meg így vagy úgy áltatják magukat a tetszetősnek vélt számokkal.”